Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Kereskedővárosból nagyipari központ

Az infrastruktúra modernizálását tekintve Budapest tehát többnyire Párizs, Bécs és Berlin nyomdokait követte. S noha az ország anyagi teherbíró képessége elmaradt az előbb említett fővárosoké mögött, a dualista Monarchia körülményei között a császárvárossal rivalizáló, azt utolérni, majd lehagyni akaró magyar metropolis sokat ledolgozott kezdeti hátrányából, sőt olykor talán előrébb is tartott már az eleddig csak csodált és mohón utánzott nyugati nagyvárosoknál. Kereskedővárosból nagyipari központ A XVIII. század óta egyre jelentékenyebb kereskedővárosként ismert Pest és az inkább csak rezidenciális funkciót ellátó Buda (itt székelt a Helytartótanács és számos más központi szerepkört betöltő intézmény, például a Nagyszombatról 1777-ben átköltöző egyetem), valamint a korábbi földesúri mezőváros Óbuda, az egységesülést követően fokozatosan modern gyárvárossá alakult át, s ezzel szilárd alapokat teremtett a valóban szédületes iramú nagyvárosi fejlődés számára. A főváros volt ekkor és később is az ország legnagyobb árupiaca, jóllehet 1873-at követően a kereskedelem helyett egyre inkább a feldolgozóipar vált a dinamizmus fő hajtóerejévé. A tüzelő (tűzifa és főleg a szén), a gabona, az építőanyag, valamint a vas- és acéláru képezte a fővárosi áruforgalom meghatározó tételeit. A város országos és nemzetközi elosztó szerepét tekintve viszont idővel mindinkább a félkészés készáru kereskedelem jelentősége nőtt meg. Hagyományosan a gabona, vagyis a búza exportja állt a budapesti terménykereskedelem középpontjában. E tevékenységi ág gazdasági életképességét idővel megerősítette a malomipar felfutása, ami a lisztexportot hozta különösen előnyös helyzetbe. Az egész ország gabona (majd liszt)kereskedelmét monopolizáló budapesti kereskedők főként a Monarchia nagy felvevő piacát látták el terményekkel, majd a város (fogyasztó)népességének rohamos gyarapodásával párhuzamosan mind többet profitáltak a belső ellátás igényeinek a kiszolgálásából is. A nagy forgalmú budapesti terménykereskedelmen sokat lendített a közraktárak 1879-1883 közötti kiépítése. A Vámház épülete, valamint a Boráros tér közötti feltöltött Duna-parton a főváros pénzén adókedvezmény fejében épített raktárak és a haj ók teherszállítmányainak a kirakását megoldó elevátor együttesen 50 ezer tonna gabona egyidejű tárolását tették lehetővé. S ezzel szabaddá vált az út a legkedvezőbb értékesítési viszonyok kihasználása előtt. A raktározási kapacitás megnöve157