Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Fővárosból „székváros" és a millennium

alakítását javasolta, a bécsi Ringstrasse mintájára nyerte el végső alakját. A teljes hosszában négy kilométernyi Nagykörút közvetlen összeköttetést teremtett az egymás számára azelőtt szinte megközelíthetetlen városrészek lakóinak. Ám bécsi mintaképétől (és persze az Andrássy úttól) eltérően a Nagykörút nem a szimbolikus reprezentáció igényeinek, hanem sokkal inkább gyakorlati funkcióknak felelt meg. Kevés középületnek adott helyet, és épületeit szinte kizárólag a mérnöképítészet jegyeit magukon viselő bérházak alkották. A Nagykörút építésének első szakasza 1883-ban zárult le, a körúti épületek zömét, 191 bérházat azonban az 1884 és 1896 közötti bő egy évtized során emelték. A bulvár utolsóként elkészült szakasza, a Lipót (ma Szent István) körút kiépítése viszont csak a XX. század elején valósult meg. A Nagykörút ritka középületei közül a korábbi szerény indóház helyén 1874-1877 között emelt és már említett Nyugati pályaudvar kétségkívül kiemelkedett. Az impozáns pályaudvar égető szükséget elégített ki. Budapest lett idővel az ország vasúthálózatának a csomópontja: a század vége felé már 11 irányból vezetett ide vasútvonal, ami további személy- és teherpályaudvarok létesítését is megkívánta. A Nyugati pályaudvar elkészültét jóval később követte a Keleti pályaudvar megnyitása 1884-ben, amely már puszta létével nagy lendületet adott a Kerepesi (1906-től Rákóczi) út, az Andrássy út utáni második reprezentatív fővárosi sugárút kialakításának. Az ekkoriban még igen szerény Délivasút személypályaudvara és a teherpályaudvarrá lefokozott Józsefvárosi pályaudvar mellett ugyanakkor 12 további kisebb, zömében teherpályaudvar épült a századfordulóig tartó negyedszázadban. A Pesten belüli, illetve a Pest és Buda közötti kommunikációs (közlekedési) rendszer szintén gyors növekedésnek, egyszersmind modernizálódásnak indult a század utolsó egy-két évtizedében. Az újonnan megnyitott főutak és a századfordulóig átadott új hidak (Margit híd, 1876; Fővámtéri - ma Szabadság-híd, 1896) teremtette lehetőségek kihasználásával nagyvárosi igényeket kielégítő tömegközlekedés épült ki. Elsősorban a lóvasúti hálózat játszott döntő szerepet, amely a Margit híd révén, tehát az 1870-es évek végétől immár Pestet és Budát is összekötötte egymással. A Pesti Közúti Vaspálya Társaság 1866-ban indította meg a városban a vasúti pályán közlekedő, lóvontatta járműveket. A terjeszkedés eredményeként a társaság 1878-ban felvásárolta a Budai Közúti Vaspálya Társaságot és ezzel a két városrész közti közlekedési összeköttetésre is megteremtődött végre a lehetőség: a következő évben át is adták a forgalomnak a Margit hídon keresztül menő új 149