Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Fővárosból „székváros" és a millennium
A városi közparkba torkolló Andrássy út „méltó" lezárása a Hősök terének a század végén megindult kiépítésével oldódott meg. Wekerle Sándor miniszterelnök pályázat kiírása helyett Schickedanz Albertet kérte fel az Andrássy út tengelyében elhelyezendő ezredéves emlékmű megalkotására. Schickedanz volt a teret két oldalról lehatároló két múzeum tervezője is: az Eszterházy-képtár anyagának elhelyezésére szolgáló, 1896-ban építeni kezdett Szépművészeti Múzeumnak, amely 1907-re készült el, valamint az 1905-ben átadott Műcsarnoknak. Múzeum és emlékmű ilyesfajta térbeli összekapcsolása nem volt egészen ismeretlen gyakorlat a korabeli Európában: Bécsben, Párizsban, Münchenben és számos más nagyvárosban is találunk rá példákat. A historizmus felfogása szerint ugyanis a múzeum maga is emlék-mü, olyan intézmény, amely a nemzeti emlékezet helye, benne a nemzet múltját dokumentáló régiségekkel és különféle kulturális javakkal. A barokk kori oszlopos oltárépítményeket idézö és kifejezetten az Árpád kultusznak hódoló emlékmű, melynek szobrait Zala György készítette, a tervbe vett öt év helyett végül három évtizedig formálódott: 1897-re elsőként az emlékmű oszlopcsarnoka készült el, 1901-ben Gábriel arkangyal is felkerült az előtte álló oszlop tetejére, az emlékművet azonban csak 1929-re sikerült teljesen befejezni. A Hősök tere kialakításával végérvényesen megoldódott az Andrássy út építészeti és vizuális elválasztása a főváros legfontosabb közparkjától. A Városliget, melynek angolparkká fejlesztésére Henry Nebbien tervei szerint 1817-től kezdődően került sor, 1870 után indult gyorsabb fejlődésnek, amihez sokban hozzájárult, hogy az Andrássy út kiépítésével a park közel került a városhoz. Az Andrássy út Városligethez közeli szakaszán és a park körüli utcákban folyó luxusvilla-építkezések következtében egyébként is felértékelődő Városliget hamarosan a felsőközéposztály tagjai számára is vonzó hellyé vált. Közparkként az 1880-as évtizedben nyerte el máig ismert alakját és belső térszerkezetét azáltal, hogy kiépült a Stefánia úti korzó, s egyúttal befásították korábban elhanyagolt részeit és épületeket emeltek a park területén. A Városligetet ugyanis idővel már nem csak parkként, de kiállítási területként is használni kezdték: itt rendezték meg az 1885. évi országos, egy évtizeddel később pedig a millenniumi kiállítást, és a parkban emelt épületek zömmel kiállítási célokra szolgáltak. Az Andrássy út, bár tagadhatatlanul a reprezentáció jegyében öltött formát, gyakorlati tekintetben fontos forgalmi funkciót teljesített. A körút-építkezéseknek viszont már határozottan ez utóbbi volt a fő mozgatórugója. A Nagykörút, melynek helyén Reitter Ferenc és Táncsics Mihály nem sokkal korábban Duna-csatorna ki148
