Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Az új főváros népe: bevándorlás, asszimiláció

általán: az országosan megfígyelhetőnél jóval alacsonyabb volt a házasodási kedv. Kevesebben, egyúttal jóval később kötöttek Budapesten házasságot, mint vidéken, így persze kevesebb gyerek is született a fővárosban, holott a házasságon kívüli un. törvénytelen születések száma mindig is Budapesten a legnagyobb. Miután mind a születések, mind a halálozások száma az 1870-es évek közepéig magas értékeket ért el, viszonylag szűkösek voltak a természetes szaporodás forrásai. így Budapestet ekkor még nem érinti a demográfiai átmenet számottevő természetes szaporodást kiváltó folyamata. A vidéken tapasztalt mértéket két-háromszoros an felülmúló budapesti törvénytelen születési gyakoriság fontos következménye a kiugróan magas csecsemő- és gyermekhalandóság, amely kedvezőtlenül befolyásolta az egész népesség természetes szaporodásból eredő számszerű alakulását. A csecsemő- és gyermekhalandóság nagy gyakoriságát szemlélteti, hogy az 1870-es években tíz újszülött közül három egy éves kora előtt meghalt és legföljebb öten érték meg a felnőtt kort. A halálozások okai között, ezen túlmenően, a tébécé és a különböző fertőző betegségek játszottak nagy szerepet és közrejátszott még az idegbaj, bélhurut, valamint a tüdőés mellhártyagyulladás is. A halálokok között különös figyelmet érdemel a járványos megbetegedések okozta népveszteség. A kolerajárvány volt Budapesten a 19. században a leghagyományosabb, többször is visszatérő halálos veszedelem. A reformkori és századközepi járványokat követően 1866-ban, majd kivált 1872/73-ban pusztított a városban a kolera. Az előző esetben Pesten a négyezer megbetegedettnek közel a fele meghalt. A városegyesítés folyamata szinte egybeesett az újabb kolerajárvány kirobbanásával, amely összességében 3400 személy halálát okozta (és ehhez járult az ugyanebben az időben áldozatait szedő himlőjárvány 1400 halottja is). Mindezek eredményeként 1873-ban többen haltak meg a fővárosban, mint ahányan születtek, ám az ezt követő időben hasonló méretű járvány okozta tömeges halálozásra már nem került sor Budapesten. S ebben kétségkívül közvetlen szerepet játszott, hogy az 1872/73-as kolerajárvány tapasztalatain okulva a későbbiekben felgyorsították a folyó- és szennyvízvezető rendszerek korszerűsítését, ily módon akadályozva meg, hogy az ivóvíz folyton és akadálytalanul szennyeződjön. Ám amíg a kolerajárvány veszélyének elhárítása ezzel így nagy lépéssel haladt előre (az 1892-es utolsó kolerajárvány már csupán 500 ember halálát okozta), addig a halálozások felét adó csecsemő- és gyermekhalandóság csökkentése érdekében szükséges lépések többnyire elmaradtak. 144