Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A fővárosi autonómia és határai

állt, a testületek tagságának másik felét viszont választották. Ezért is bontakozott ki komoly ellenállás éppen a virilis rendszert pártoló kormányzati törekvésekkel szemben, amely a hagyományos (sok esetben nemesi) elitek rovására erővel (a választás kikerülésével), valójában tehát antidemokratikus formában hozta hatalmi helyzetbe a polgári közép- és felsőközéposztályt. A Budapest egyesítéséről intézkedő külön fővárosi törvény (az 1872. évi XXXVI. te.) előkészítése során is leghevesebben a virilizmusra vonatkozó paragrafusokat vitatták. A törvény értelmében végül az új képviselőtestületek tagjainak a felét választással, a másik felét pedig az 1200 legnagyobb budapesti adófizető közül kiválasztott személyekkel töltötték fel. Mivel az utóbbi esetben is a választópolgárok döntöttek arról, hogy a virilisták közül ki kerüljön be a törvényhatósági bizottságba, a végeredményt tekintve némileg módosult a helyzet. A bizottságba 1873-ban beválasztott 200 fővárosi virilista ugyanis éppen nem a legmódosabb budapesti adózókat képviselte a maga személyében. A viril izmus intézményétől eltekintve aránylag széles körű egyetértés övezte az egyesítés munkáját az országgyűlés egyes pártjai körében és a sajtó által megszólaltatott szélesebb közvélemény részéről. Leggyakrabban arról az aggodalomról esett időnként szó, hogy a modern nemzetállammá válás útjára lépő ország újsütetű fővárosává az alapjában nem magyar Pestből és Budából alkotott Budapestet kívánja a kormány megtenni. Nem véletlen, hogy a főváros számára a kormány külön törvényt alkotott: ezzel is kifejezésre kívánta juttatni, hogy a főváros jogi státusa némiképpen elüt a többi város törvényhatóságáétól. Tartalmi tekintetben ez azt jelentette, hogy Budapest nagyobb autonómia birtokába került úgy, hogy egyszersmind építési és városfejlesztési tekintetben különleges elbánásban is részesült. Igaz, az FKT létrehozásával csorbult a városi autonómia, hiszen a Közmunkatanács döntően kormányakaratot képviselt a város fizikai fejlesztésének alapvető kérdéseiben. Ám valamelyest még ez is összefért a különleges fővárosi státus fogalmával. Hiszen a főváros-fejlesztés egyrészt olyan financiális igényeket támasztott, melyeknek a város egymagában nem felelhetett volna meg kielégítő módon. Másrészt Budapest szimbolikusan az országot képviselte: az itt összpontosuló központi funkciók miatt országosjelentőséget tulajdonítottak annak, hogy miként is néz ki a város. Ami szintén a várostervezés- és fejlesztés központi meghatározását és koordinálását tette kívánatossá. 132