Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A pesti nagy gettó biztonsági problémáiról

manens náci-nyilas népirtás közepette, egyáltalában nem tűnt indokolatlannak a hírek által kiváltott nyugtalanság és rémület. Kasztner távollétében a Waada részéről a Budapesten tartózkodó Becherrel és Eichmannal kapcsolatot tartó Biss Endre, aki pénzügyi felelőse volt a Mentőbizottságnak, azonnali közbenjárást kért a tervbe vett gyilkos akció leállítására. Becher megkeresésére Himmler távbeszélőn utasította a magyarországi rangidős SS vezetőt, Winckelmann altábornagyot, hogy lépjen fel a nyilasoknál a „német vonalat keresztező" akció ellen. Winckelmann magához rendelte Kovarczot és közölte, hogy Himmler parancsára, német gazdasági érdekek miatt, szükséges a gettó érintetlenül hagyása. A távbeszélőn érkezett parancsot Himmler távirati úton is megerősítette. Himmler parancsának nyomatékosításaként, mint ez Peter Zürcher 1944. december 31-i jelentéséből kitűnik, a rendőri, csendőri és „megbízható" nyilas pártszolgálatosokból álló őrségen kívül egy kis SS csoport is résztvett a gettó őrzésében.

150 A gettó SS katonasággal történő „védelmének" témakörében érdemes idézni Budapest 1944. december 5-én kinevezett városparancsnokának Pfeffer-Wildenbruch rendőr- és SS altábornagynak, akit Hitler a Budapest védelméért folytatott harcban „szerzett" érdemeiért vezérezredessé nevezett ki, 1956. március 8-án Carl Lutz egykori budapesti svájci konzulhoz írt levelét: „Amikor röviddel 1944 karácsonya előtt a Budapest megvédésére vonatkozó parancs megérkezett, a Budapesten rekedt Gestapo csoport vezetőjétől, aki egységével együtt a körülzárást követően szintén parancsnokságom alá tartozott, tájékoztatást kaptam a budapesti zsidókérdésről; ezt követően határozott parancsot adtam ki részére, gondoskodjon arról, hogy a zsidóknak semmiféle bántódása ne történjék. A parancs nyomán embereivel és a részére erősítésül általam kirendelt csapattestekkel a Pesten lévő gettót őriztette, továbbá őrszemekkel és járőrökkel megakadályozta, hogy oda a nyilaskeresztesek és más radikális elemek betörjenek és vérengzéseket rendezzenek."

151 1961 őszén a Svájcban élő és őt személyesen felkereső Gosztonyi Péter történésznek elmondta, hogy a gettót védő SS őrség parancsnoka egy általa kivezényelt alezredes volt, aki alakulatával egészen a szovjet csapatoknak a gettóig történő előrenyomulásáig ellátta a gettó őrzését.

152 A következő eseményekből azonban kitűnik, hogy a gettóval kapcsolatos történések nem egészen az SS városparancsnok közlései szerint alakultak. A gettón belül működő Zsidó Tanács is megtett minden tőle elvárhatót az időközben egyre gyarapodó számú bennlakók védelme érdekében. Lehetőségei az önvédelmet illetően erősen korlátozottak voltak, mert a németek megszállta keleti 97