Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A pesti nagy gettó biztonsági problémáiról

fel és szerveztessen meg. — A Nemzetközi Vöröskereszt, a Svéd Vöröskereszt, valamint a Nunciatura védelme alatt álló és zsidók részére szolgáló menhelyek és otthonok megfelelő és illő elhelyezéséről a gettón belül a Belügyminisztérium gondoskodik. A gettón belül a zsidók szabadon mozoghatnak és élhetnek. A gettót el nem hagyhatják, rádiót, telefont nem használhatnak, postaforgalmat külön postahivatal bonyolít le számukra a Belügyminisztériumnak a Közlekedési és Kereskedelmi Minisztériummal egyetértésben felállított postahivatala. A zsidók csak magyar nyelven levelezhetnek, csak zsidóknak írhatnak feladó pontos megjelölésével, sárga színű külön jelzésű levelező lapon. — A gettóban nem maradhat az, bármilyen csoportba tartozik, aki a bűnügyi nyilvántartás szerint politikai bűncselekményt, akár kihágást is elkövetett, ilyenért internálva volt, vagy rendőri felügyelet alatt állt 1944. október 16-át megelőzően. Politikai bűncselekmény alatt nemzetellenes bűncselekmény értendő. — A gettónak négy kapuja van a négy világtáj felé. — A gettóból zsidók csak egy esetben távozhatnak el: a munkára kötelezett kölcsönzsidók munkára szállításuk esetén." A gettó területét kijelölő belügyminiszteri rendelet részletes térképmellékletet is tartalmazott. Eszerint a VII. kerület Dohány-, Nagyatádi Szabó István-, Király-, Csányi- és Rumbach Sebestyén utcák, a Madách Imre út és a Károly körút által határolt területre történik az összeköltöztetés. Budapest akkor 207 km2 területéből a gettó mindössze 0,3 km2-t tett ki, vagyis a lakosság majdnem egytizedét — az előzetes számítások szerint több, mint 65 000 személyt — akartak összezsúfolni e szűk területen. A gettó határai közé eső városrészben 288 épület és 3 beépítetlen telek volt. A 29 közcélú és 16 lepecsételt, igénybe nem vehető épületet leszámítva, 243 lakóépület 4593 lakással, 7726 szobával állt rendelkezésre. A tervezet szerinti beköltöztetés esetén egy szobába 12 személy került volna, de 1945 januárjában a nemzetközi gettóból történő további kényszer átköltöztetések nyomán, amikor a gettó lakosainak száma meghaladta a 72 000 főt, és a főváros ostromával kapcsolatos harci cselekmények nyomán több lakóépület is elpusztult, már 14-et is meghaladta az egy szobában elhelyezettek száma. Ilyen feltételek közepette a közcélú épületekben, a zsinagógákban, iskolákban, szükségkórházakban és irodákban több ezren a földre fektetett fekvőhelyeken kényszerültek tartózkodni. A gettón kívül a Bethlen tér 2. és a Wesselényi utca 44. alatti kórházak, melyek eseti kilépőkkel voltak elérhetők és a Szövetség utcai nagykapacitású konyha maradt a Zsidó Tanács kezelésében. A többméter magas deszkapalánkkal — melyet Auguszt József vállalkozó, a Budapest északi nyilas körzet vezetője, s néhány hétig Szálai Pál 93