Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A zsidó-cionista mentőbizottság tevékenysége Budapest zsidó lakosságának megmentésére
kapcsolódásuk nemzetközi hátteret szolgáltatott a magyar cionisták mentőtevékenységéhez. Kasztner, bár nem láthatott az 1944 nyári események miatt elbizonytalanodott SS vezér, Heinrich Himmler felemás és zavaros manőverei mögé, azt helyesen ismerte fel társaival együtt, hogy a nyilas kormányzat a budapesti zsidóság túlélésében nem érdekelt. A nyilasok állandóan újabb és újabb zsidóellenes rendszabályokat léptettek életbe, egyre nagyobb veszélynek kitéve őket. Ezért eleve naivitásnak bizonyult volna a nyilas kormányzattól elvárni, hogy megfékezi gyilkos pártszolgálatosainak véres terrorakcióit. Az erőviszonyok ismeretében nem látszott reménytelennek, hogy a háborús vereséggel és annak következményeivel szembenézni kényszerülő, maguknak mentséget vagy kibúvót kereső német-náci vezetőket alibiszerző akciók megtételére ösztönözzék. Az ilyen cselekvések megtételére irányuló késztetések sikere esetén adódhatott némi remény a még életben lévő zsidóság megmentésére. így állt elő az a paradox helyzet, hogy Kasztnerék, Eichmann és a nyilasok ellen, magánál Himmlernél próbálkoztak védelmet keresni népük megmentése céljából. Kasztner nem „adta el a lelkét az ördögnek" a kétségbeesett mentési akció folyamán 132 , hanem a gyengébb fél pozíciójában az egyetlen, bizonytalan kimenetelű, de az 1944 nyarára kialakult háborús helyzetben mégis a siker némi reményével kecsegtető védekezési lehetőséget választotta. A Harmadik Birodalomban ugyanis egyedül Himmlernek volt joga, Hitler felhatalmazása alapján, a zsidók kiengedésének ügyében döntéseket hozni és azok végrehajtását eszközölni. A birodalom gazdasági érdeke volt a legfőbb szempont és érv, amelyre való hivatkozással még a zsidógyűlölettől teljesen elvakult Hitler is hajlandó volt engedményekre és ha Himmler javasolta, hozzájárult, főként a vagyonukat hátrahagyó gazdag zsidók, külföldre való kiengedéséhez. Kezdetben kilátástalannak tűnt a Himmlernek és csoportjának befolyásolására irányuló próbálkozás, valójában ez volt az egyetlen út, amely a budapesti zsidóság 1944 november végén még mintegy másfélszázezres tömegének túléléséhez vezethetett. Kasztner a nyilas puccsot követően mesterien ismerte fel és használta ki a mentésnek egyes SS vezetők 1944 nyárvégi megváltozott magatartása révén kihasználható újabb lehetőségeit. 0 maga mindig is szkeptikusan foglalt állást saját tevékenysége sikerét illetően. Amikor 1944 telének kezdetén a svájci zsidó szervezetek képviselői megkérdezték, hogy hitelt ad-e Himmlernek a zsidók üldözése tekintetében bekövetkezett — Becher által hangoztatott — megváltozott magatartásá84
