Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál és Raoul Wallenberg közös mentőakciói (1944. december 27.-1945. január 12.)

sítékot szerezni a gyilkos nyilas akciók meggátlására. Szálai tanácsára jegyzékben fordult az Astoria-szállóban működő SS rendőrségi városparancsnoksághoz. A jegyzékben felhívta a német parancsnokság figyelmét a védtelen zsidó lakosság ellen elkövetett atrocitásokra s hangoztatta felelősségét a városban történtekért.

90 Választ nem kapott, ezért egy másik budapesti svéd követségi diplomata, Per Anger közbejöttével, közvetlenül a Budapestet védelmező IX. SS hegyi hadtest parancsnokához, Pfeffer-Wildenbruch altábornagyhoz fordult. Per Anger a Budán tartózkodó Danielssohn svéd követ és a követségi személyzetnek a bombabiztos várbeli kazamatákba történő beköltözésének ügyében kérte a találkozót a német generálistól. Per Anger 1946-ban közzétett visszaemlékezéseiben színes leírást ad az 1945 január első napjaira tehető látogatásról, amely a Vár pincéjében berendezett német parancsnoki harcállásponton zajlott le. „Az autóutat többször meg kellett szakítanunk, mert a várbeli utcák halottakkal, lódögökkel, kiégett teherautókkal és szétbombázott házak romjaival voltak eltorlaszolva. Körülöttünk bombák becsapódásai hallatszottak." ' Az SS tábornokkal folytatott megbeszélésen csakhamar Wallenberg ragadta magához a szót. Arra próbált meg német garanciát szerezni, hogy a svéd védettségű házakban lévő zsidókat az utolsó pillanatban ne likvidálják. „Wallenberg, mint szokása volt, kérését ügyesen és értelmesen adta elő. Az SS tábornok szkeptikusan hallgatta, de nem tudta elrejteni azt a tényt, hogy Wallenberg fellépése mély benyomást tett rá." A kérésre a német parancsnok nem reagált, de Wallenberg szemére vetette, hogy 1944. október 15-ét követően, egy ideig a házában rejtegette az általuk keresett Dessewffy Gyulát.

92 65