Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál és Raoul Wallenberg közös mentőakciói (1944. december 27.-1945. január 12.)

hogy „néhány emberével a nyilasokat nem fegyverezhette volna le, mert fegyveres összetűzés esetén olyan erők siettek volna azok segítségére a minden oldalról elhelyezett különítményekből, SS emberekből és egyéb terroristákból, hogy az ellenállás végeredménye nem lett volna kétséges." " Szálai és rendőrei közbeavatkozása nélkül — minden valószínűség szerint — az Üvegházban rejtőző védlevelesekre és más bujkálokra hasonló sors várt volna, mint néhány Pozsonyi úti védett ház és a Jókai utcai svéd követségi oltalom alatt álló ház lakóinak többségére, valamint a razziákon elfogott, hamis iratokkal bujkáló zsidókra és katonaszökevényekre. Sem Wallenberg, sem Szálai nem tudta megmenteni az 1945. január 8-án a Jókai utca 1. sz. alatti svéd védettség alatt álló házból a IV. Városház utca 14. alatti nyilasházba, — amely az Andrássy út 60. sz. alatti ún. Hűség Háza frontközeibe jutása miatt a nyilaspárt főkerületi vezetőségének székháza volt és ahol Nidosi Imre „alezredes" a pesti oldal fegyveres nyilasainak városparancsnoka is tartózkodott — hurcolt 320 védlevéllel rendelkező üldözöttjeinek életét. Nem kis bátorságról téve tanúságot, Wallenberg személyesen kereste fel Nidosit, hogy interveniáljon védettjei érdekében. Nidosi Wallenbergnek is és Szálainak is egyszerűen letagadta, hogy tudomása lenne a Jókai utcai házból elhurcoltakról, akiket néhány emelettel Nidosi hivatali helyiségei alatt, a nyilasház pincéiben őriztek s kirablásukat követően három éjszaka folyamán a Duna-parton lemészároltak.

76 1945. január 8-án a nyilasok Nidosi „városparancsnok" utasítására, miután a szovjet csapatok a Kálvin tér közelébe értek, megrohamozták a katonai városparancsnokság őrszázadából kiküldött egy rajnyi honvéd által őrzött Üllői út 2-4. alatti svéd védett házat, hogy az ott menedéket talált üldözötteket elhurcolják. Rövid tűzharcot követően a túlerőben lévő nyilasok lefegyverezték a védőket és a 166 főnyi, svéd védlevéllel rendelkező üldözötteket először a Mária Valéria laktanyába, majd a Ferenc körúti nyilasház pincéjébe hurcolták. Ott kirabolták és levetkőztették őket s előttük nyíltan arról vitatkoztak, hogy a pártszolgálatosok közül kik vegyenek részt a Duna-parton történő kivégzésükben. Az esti órákban sem szünetelő erős gránát- és aknatűz miatt a nyilasok számára nem igen mutatkozott vonzó feladatnak a biztonságos pince elhagyása s az elhurcoltaknak a Boráros téri partszakaszra történő, veszélyekkel járó kisérése. Az időtrabló veszekedések nyomán lehetővé vált a segélycsapat még időben történő megjelenése. A Wallenberg tolmács dr. Fleischmann által telefonon értesített Szabó Károly, a „titokzatos bőrkabátos"

77 azonnal a helyszínre sietett, és útközben riasztotta Szálait is, aki Sédey Gyula rend59