Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál és Raoul Wallenberg közös mentőakciói (1944. december 27.-1945. január 12.)

vagy megdézsmálták a szállítmányokat. TöDb ízben is Lőcsey rendőrőrnagy közbenjárására volt szükség a szabad szállítás biztosításához: esetenként az is előfordult, hogy Szálai fellépése nyomán a VII. ker.-i nyilas szervezet biztosított pártszolgálatosokat a gettóba irányított élelmiszerszállítmányok őrzéséhez.

68 Szálai Wallenberggel együtt megszemlélte a svéd követség által a Stühmer csokoládégyár Szentkirály utcai raktáraiban felhalmozott élelmiszer készleteket is, amelyek a vöröskeresztes és a cionista Mentőbizottság által beraktározott élelmiszer-tartalékokkal együtt mindkét gettó lakóinak néhány héten át történő szűkös ellátását lehetővé tették.

69 A gettó élelmezésének átmeneti megoldását eredményező közös akció csupán az éhhalál reálisan fenyegető rémét fékezte meg időlegesen. Sokkal nagyobb gondot okozott a gettó lakóinak megvédése mellett a főváros utcáin garázdálkodó nyilas csoportok akcióinak, vérengzéseinek meggátlása. A nyilasok Vájna belügyminiszternek 1944. december 23-án kiadott, a védetteken kívül minden üldözöttnek a gettóba történő kötelező beköltözéséről intézkedő rendelete alapján, a bujdosókat és a szökött munkaszolgálatosokat szabad prédájuknak tekintették. A XIV. kerületi nyilasvezetők 1966. évi letartóztatásukat követően vallomásaikban előadták, hogy a budapesti főkerületben működő Rettmann Kurt helyettes vezetőtől, Nidosi „alezredes" városparancsnok helyettesétől, aki az ún. zsidótlanítási osztály vezetője volt, azt az utasítást kapták, hogy az óvóhelyeket, házakat és pincéket át kell vizsgálni és naponta az utcákon razziákat és igazoltatásokat kell tartani a bujkálok felkutatására. „Később felkoncolási parancs jött ki a bujkálókkal és katonaszökevényekkel szemben... elsőrendű feladatunk volt továbbra is a belső rend megszilárdítása, a bujkálok felkutatása, a razziázások, a pártházba való beszállítások és kivégzések... A front óráról órára közelebb került hozzánk, mi pedig teljesen megvadulva, nap, mint nap újabb és újabb razziákat tartottunk, 50-60 embert fogtunk el, akik közül kb. 40-et végeztünk ki a Duna-parton. December utolsó napjaiban kb. 300 elfogás történt."

70 Kröszl Vilmos vallomása szerint „utasításunk az volt, hogy derítsük fel a bujkáló zsidókat, ékszereiket, pénzüket szedjük el és juttassuk el a főkerülethez, a behozott személyeket pedig önállóan el kell tüntetni a föld színéről, nem pedig terhelni vele a főkerületet... Nidossy alezredes, városparancsnok rendeletére jogunk volt az elfogott bujkáló személyeket a helyszínen felkoncolni, azaz kivégezni..." Kröszl kinevezése után, 1944. december 27-ét követően néhány lefogottat a főkerülethez kisértetett be, amire leváltották. „Rettmann leváltásommal egyidejűleg közölte, ne forduljon elő többet az, hogy foglyokat küldünk be a főkerületbe. 57