Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
Szálai Pál és Raoul Wallenberg közös mentőakciói (1944. december 27.-1945. január 12.)
Szálai Pál és Raoul Wallenberg közös mentőakciói (1944. december 27-1945. január 12.) A Szálai és Wallenberg közötti első megbeszéléseken, amikor is Szálai felajánlotta segítségét mindenfajta nyilas atrocitás leszereléséhez, más együttműködési lehetőségek is szóba jöttek. Szálai javasolta, hogy a nyilas kormányzat minden egyes újabb zsidóellenes intézkedése esetében beszéljék meg azokat a lehetőségeket, amelyek révén a zsidóság mind súlyosabbá váló helyzetét enyhíteni, életbiztonságát a közelgő felszabadulásig fenn lehet tartani. Legfontosabb teendőként a nagy gettóban összezsúfolt nincstelen zsidó tömegek megoldatlan ellátási gondjaiban, élelmezésének problémáiban vált szükségessé a segítség. 1944. december 30-án az esti órákban az újonnan kinevezett zsidóügyi kormánybiztos, Lőcsey rendőr-őrnagy közvetítésével, népes csoport kereste fel a Zsidó Tanács gettóban lévő irodáját. Egyedül Gelléri Miklós, a tanács titkára tartózkodott az épületben s ő fogadta Szálait, rendőrtisztekből álló kíséretét, a városháza tisztviselőit, továbbá Wallenberget és dr. Hegedűst, a svéd követség alkalmazottját. Elsőként a vízellátás megszűnésével kapcsolatos teendőket, majd az élelmezés kérdését beszélték meg. Szálai közölte, hogy a jobb ellátás érdekében hajlandó a gettó területén lévő lezárt üzletek készleteit felszabadítani s átadni, majd bejelentette, hogy az élelmezési kilépők számát Lőcsey hozzájárulásával 100 db-al megemelték. Szálai javaslatáia Wallenberg a svéd követség részéről vállalta, hogy élelmiszer-nyersanyagot szállíttat a gettóba s ezzel egyidejűleg a fővárosi népkonyhák részére is juttat élelmiszert. Szálai vállalta, hogy az összegyűjtött és felajánlott élelmiszerek felének a gettóba történő beszállítását engedélyezteti. A szemléről jelentést író Gelléri befejezésként feljegyezte, hogy a megbeszélések a legudvariasabb és legelőzékenyebb hangon folytak le. >7 A gettó élelmezésével kapcsolatban említendő, hogy a főváros hivatalosan fejenként napi 900 kalóriás ellátást vállalt, ami napi egy tál ételnek, többnyire levesnek és egy szelet kenyérnek felelt meg. Az ostromgyűrű szűkebbre záródásával mái- e csekély fejadag — a napi szükséglet mindössze harmadrésze — sem volt biztosítható. Nem emeltek kifogást viszont az ellen, hogy a Nemzetközi és a Svéd Vöröskereszt élelmiszert szállítson a gettóban felállított közös konyhák részére. A fő problémát a raktárakból a gettóba történő szállítás okozta: a nyilasok és más fegyveres alakulatok vagy útközben, vagy a négy gettókapunál eltulajdonították, 55
