Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A budapesti rendőrség tevékenysége a nyilas hatalomátvételtől a főváros körüli ostromgyűrű bezáródásáig

meghúzódva várta a szovjet csapatokat. Az alacsonyabb társadalmi rétegekből kikerülő zsidóság mintegy leiszázezres tömege — Öregek, betegek, gyermekek, várandós és kisgyermekes nők — az ún. nagy gettóba zsúfoltan, lényegesen rosszabb körülmények közepette, ugyancsak a szovjet csapatokat várta. A honvédelmi munkaszolgálatra elhurcoltak mintegy félszázezres tömege, a sáncásást és gyalogdeportálást követően, nagy veszteségek közepette, az ország nyugati határvidékeire került. Ott közös táborokban helyezték el őket az 1944. november 29-étől a Józsefvárosi pályaudvarról vasúton elszállított ún. védett munkaszolgálatos századbeliekkel és a Bécsi úti téglagyár helyett a Teleki tér 10. sz. alatt összeterelt, razziákon és feljelentések alapján elővezetett, honvédelmi munkaszolgálatra kötelezett bujkálókkal együtt. Az utolsó hetekben elszállított üldözöttek létszáma mintegy 20 ezerre tehető. A nyilasok által elhurcolt mintegy 60-70 ezernyi fővárosi zsidó lakos közül a még életben maradottakat 1945 márciusában németországi és ausztriai táborokba hajszolták s csak kevesen tértek vissza régi lakhelyükre. A nyilas pártszolgálatosokkal és csendőrökkel együtt a rendőrség volt ezúttal is a zsidóellenes rendszabályok végrehajtó szerve. A rendőrségnek a Budapestet támadó szovjet alakulatok elleni első bevetése 1944 novemberében a német Feldherrnhalle páncélgránátos és a 10. magyar gyaloghadosztály frontvonalában került sor. Alag és Csömör körzetében, a Kovarczféle nemzeti totális mozgósítási és harcbaállítási minisztérium követelésére 2 századnyi rendőrt vetettek be. A kellő felszereléssel nem ellátott rendőregységek állományuk 75%-át vesztették el alig néhány nap alatt. Ezt követően történt meg kivonásuk a harcvonalból

65 A rendőrség harcba vetésének kedvezőtlen tapasztalatai alapján rendelhette el Friessner német vezérezredes, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka, amelynek kötelékében a Budapestet védő csapatok harcoltak, 1944. december l-jén, hogy a fővárosban lévő rendőri és csendőri egységek forgalomszabályozási feladatokat végezzenek s készüljenek fel a harcok és légitámadások nyomán várható lakossági pánik leküzdésére.' A nyilas rezsim 1944 december közepére végrehajtotta a rendőrség átszervezését, lecserélte parancsnokait, és pártmegbízottak útján ellenőrizte tevékenységet. Az átszervezés azonban nem bizonyult tökéletesnek: a legfőbb rendőrségi politikai megbízott Szálai Pál és az újonnan kinevezett főkapitány dr. Sédey Gyula, nem váltak vak kiszolgálóivá a nemzetellenes nyilaspártnak, hanem az adott körülmények közepette, egyéniségük és lehetőségeik által behatárolva, a főváros üldözött, gettóba zárt és a háború pusztításainak kitett lakóinak megmentésére törekedtek. 54