Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál tevékenysége a budapesti rendőr-főkapitányságon (1944. november 23.-1944. december 25.)

beadványa szerint, amikor Sédeyvel kinevezése után első ízben találkoztak, Sédey elmondotta, előléptetésére parancs formájában került sor, ami elől „sajnos, nem térhetett ki." Szálaival fennálló kapcsolatára rátérve úgy nyilatkozott, hogy eleinte tartott tőle, de közös munkájuk során az a véleménye alakult ki róla, hogy rendes, felelősségtudó egyéniségű ember. Szálainak, elnyerve Sédey bizalmát, a „törvényesség" követelményeire történő hivatkozással, lehetősége nyílt az ostromgyűrű bezáródása után felfokozódott nyilas terror ellen egyes esetekben, főként külföldi védettségűek elleni atrocitások alkalmával, a rendőrség alakulatainak bevetésére. 1944. december 21-én a nyilas kormány is eltávozott Budapestről. Tóth Béla, Rettmann Kurt, Nidosi Nándor, Nidosi Imre bátyja és Ürögi Ferenc vették át a nyilaspárt „látható" fejeiként a főváros feletti uralmat. Az addig elpalástolni igyekezett gyilkosságokat most már legalizálták és megkezdték a nagyobbszabású zsidóellenes atrocitások, az ún. védett házak elleni támadások megszervezését. December 25-én a nyilaspárt fővárosi vezetői nem kapták meg a „Keleti szél" fedőnevű parancsot, amely bekerítés veszélyének esetére a pártvezetők menekülését rendelte el. Megkésett kitörési kísérletük sikertelennek bizonyult s többségük a Dobogókőn átvezető utolsó, szabadnak jelzett menekülési útvonal mentén szovjet csapatokkal vívott tűzharc során életét vesztette vagy fogságba került. Budapesten maradt mintegy 4000 páltszolgálatos, egyes kerületi vezetők, a nyilaspárt kétes elemei és a kisnyilasok, továbbá más nemzetiszocialista-fasiszta fegyveres csoportok. „Tekintettel arra, hogy jól láttam, ebben a teljes felfordulásban csak még nagyobb atrocitások történhetnek, — emlékezik vissza Szálai — elhatároztam, hogy a kezdeményezést magamra veszem és igyekezni fogok a feltornyosult szenvedélyeknek gátat vetni, vagy legalábbis lokalizálni azokat. Ezért 1944 december 26-án a déli órákban egy értekezletet hívtam össze a Mosonyi utcai toloncházba, mely értekezletre meghívtam az összes budapesti kerületvezetőket. Budapest 14 kerületvezetőjéből 9 jelent meg, akiknek mint követendő munkát a romeltakarítást és hasonló munkákat jelöltem meg. Egyben utasítottam őket arra is, amikor láthatóan már beleegyeztek elképzeléseimbe, hogy a pártszolgálatosok este 5 óra után ne hagyhassák el körleteiket, ezzel próbálván megakadályozni azt, hogy atrocitások történjenek. Már úgy látszott, hogy lényegében sikerült elfogadtatnom terveimet, amikor megjelent Rettmann Kurt főkerületvezető-helyettes és Nidosi Imre, akik általam ismeretlen módon értesültek az értekezletről."

44 Nidosi Imre 1948. március 24-i rendőrségi vallomásában a következőképpen számolt be a fenti értekezletről: „Én december 25-én bejöttem Pestre a főkerületbe, 38