Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál tevékenysége a budapesti rendőr-főkapitányságon (1944. november 23.-1944. december 25.)

Eichmann elsőként 50 ezer munkaképes zsidó férfinak gyalogmenetben való útba indítását szervezte meg. Parancsa volt továbbá a még fellelhető munkaképes korban lévő zsidó férfiaknak és nőknek a Budapest körüli erődítési munkákhoz való kihajtására, s az összes további zsidóknak gettószerű táborokba tömörítésére. Veesenmayer alig egy hónappal később keltezett jelentése szerint a budapesti zsidók deportálása tervszerűen folytatódott. November 13-áig 27 ezer mindkét nembeli munkaképes zsidót indítottak útnak, napi 2-4 ezres csoportokban, a birodalom területére. Elgondolásaik szerint még mintegy 40 ezer munkaképes zsidó összegyűjtésére és elindítására állt fenn lehetőség. „Ezekután külön városrészbe összegyűjtve, gyermekekkel együtt, becslés szerint 120 ezer zsidó maradna Budapesten, akiknek végleges sorsáról még nincs döntés; az elsősorban a szállítási lehetőségektől függ" —jelentette Veesenmayer Ribbentrop külügyminiszternek. Nem a németeken és a zsidókérdéstől szabadulni kívánó Szálasi Ferencen múlt, hogy az október 15-ét követően újrakezdett deportálások során Magyarország teljes zsidótlanítását nem tudták keresztülvinni, hanem sokkal inkább az állandóan bombázott vasúti közlekedési hálózat folyamatos és fokozatos pusztulása akadályozta meg terveik végrehajtását. Eichmann főként Wallenberggel szembeni erőfitogtatása jeleként értékelhető s a deportálások utolsó fővárosi mozzanatának tekinthető, hogy néhány héttel a Budapest körüli szovjet gyűrű bezárulása előtt kierőszakolta a külföldi védleveles munkaszolgálatosok mintegy 20 ezres csapatának a Józsefvárosi pályaudvarról vonaton történő elszállítását. Szálai tétlenül kényszerült szemlélni, hogy a németek és a nyilasok a rendőrség közreműködésével hajtják végre a zsidó lakosság összeszedését és a lóversenypályán meg az óbudai Bécsi út mentén lévő téglagyárakban történő ideiglenes táboroztatását. A gyűjtőhelyeken egy-két napi tartózkodást követően többszáz fős csoportokban hajtották ki az összefogottakat először lövészárokásásra, majd a szovjet csapatok Budapest határáig történő előrenyomulását követően — a téglagyári táborlakókkal együtt—gyalogmenetben a Bécsi országúton egészen Mosonmagyaróvárig, ahol a németeknek adták át őket. Szálai annyit tudott elérni, hogy a nyilas külügyminisztériummal együttesen eljárva, engedélyezték a svéd és a svájci menlevelesek visszahozatalát. Visszaemlékezéseiben Szálai a Budapest körüli szovjet gyűrű bezárulása előtti utolsó hetek eseményeiből még két epizódot említ meg. 1944. december 3-án a nyilasok a Városi Színházban nagygyűlést tartottak, amelyet az ellenállási mozga36