Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál tevékenysége a budapesti rendőr-főkapitányságon (1944. november 23.-1944. december 25.)

ezek a lépései is eredménytelenek maradtak, a pártházak vezetői letagadták, hogy egyáltalában tudnának az ügyről. Mindenesetre Szálai a pártházakban tett látogatásai alkalmával sok régi börtönbeli ismerősével találkozott. A szovjet hadsereg előrenyomulása következtében a szegedi és más börtönök lakói kiszabadultak, nagy részük a fővárosba jött és beálltak a pártszolgálatba. A hivatásos bűnözők gátlástalanul raboltak, öltek, hiszen az üldözöttek tömegei védtelenül, kiszolgáltatottan mintegy szabad prédaként álltak előttük. Példájukat lelkesen követte a nyilas söpredék, amelyet addig is csak részben tartott vissza a gyilkosságoktól és fosztogatásoktól a megtorlástól való félelem. Különösen felbátorodtak, amikor a fővárosi nyilas vezetők, Tóth Béla főkerület-vezető és Rettmann Kurt, a budapesti nyilas „zsidótlanítási" vezető nyíltan buzdították őket az üldözöttek elleni kíméletlen fellépésre, mondván, kár a deportálással és gettósítással fáradozni, ki kell irtani minden zsidót és azzal az ügy el van intézve. Rettmann tervszerűen járta a kerületi nyilasházakat és nézeteit utasításszerűen adta tovább a kerület-vezetőknek.

37 Rengeteg feljelentés is beérkezett Szálaihoz. Számosan beárulták ismerőseiket, szomszédaikat üldözöttek és katonaszökevények bújtatása, zsidóvagyon rejtegetése, német- és nyilasellenes kijelentésekés kommunista magatartás miatt. A nyilas és a rendőri szervek egy része Szálaihoz juttatta el a feljelentéseket, kérve a letartóztatások elrendelését. Szálai a mintegy 60 kg súlyú feljelentésanyagot gondosan lajstromoztatta, de — nem intézkedett, hanem magánál őrizte a denunciáló dokumentumokat, amelyek végül is Budán, az ostrom utolsó időszakában elpusztultak. A nyilasházak vezetőihez természetesen még több feljelentés futott be s azok „elintézése" — december közepétől kezdődőleg —, különösen ha a feljelentettek zsidók voltak, többnyire a Duna partján történő kivégzéssel záródott.

3 Szálai egyéni mentőakciói, bár némelyek számára az életben maradást biztosították, a főváros üldözöttéinek összessége szempontjából nem hoztak enyhülést. Eichmann SS alezredes, aki Kaltenbrunner RSHA vezető parancsára különítményével együtt a Szálasi puccsot követően október 18-án már ismét Budapesten volt, minden energiáját a visszamaradt mintegy negyedmilliós budapesti zsidóság felszámolására fordította. Vájna nyilas belügyminiszter népbírósági tárgyalása során egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a németek a nyilas hatalom átvételt követően pressziót gyakoroltak velük szemben a megmaradt zsidók kiszállítására: „Ők vidékről és Pest környékéről az összes zsidókat az egynapostól a százévesig ki akarták vinni..."

39 34