Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

hangot, hogy a zsidókérdés önmagában csak mellékes témaként került tárgyalásra, mert a főfeladat az lehetne, hogy a zsidókérdés megtárgyalása útján lényegesen nagyobb fejlődés következzék be a kapcsolatok felvétele terén. Közli: KarlaMüller-Tupath, Reichsführers gehorsamster Becher. Fulda. 1982.158. p. Az idézett dokumentum: 118-119. p. 8.2. Norbert Masur svéd gyáros, a Zsidó Világkongresszus megbízottjának beszámolója Himmler kijelentéseiről a zsidók életének megkimélésére hozott intézkedéseinek visszhangjáról 1945. április 19. Himmler, orvosának, Dr. Felix Kerstennek a közbenjárására április 19-én találkozott a svéd zsidó Norbert Masurral, a Zsidó Világkongresszus meghatalmazott képviselőjével és felsorolta előtte a zsidók javára tett intézkedéseit, amelyek valójában a Becher által kicsikait engedmények voltak. Himmler csalódottságát fejezte ki a zsidóság javára tett engedményeinek világvisszhangjával kapcsolatban, de amit mondott, az nem csupán személyes igazolásaként értékelhető. Himmler többek között előadta: „Magyarországon 450.000 zsidót (?!) hagytam meg — és mi volt ezért a köszönet? Budapesten a zsidók rálőttek csapatainkra. Bergen-Belsent és Buchenwaldot harc nélkül átadtam, de ezért sem járt köszönet. Theresienstadtot is harc nélkül adtam fel. Az egyéb táborok kényszerkiürítését és a szövetségeseknek történő átadását illetően ana törekszem, hogy mindent megtegyek, ami csak hatalmamban áll. Amikor az előző évben 2700 zsidót Svájcba engedtem kiutazni, akkor arról írtak, hogy én alibit kívánok szerezni magamnak. Nekem nem kell alibi, én mindig csak azt tettem, ami a népem szempontjából helyesnek tűnt. Ezáltal nem lettem gazdag ember sem." Közli: Der Kastner Bericht über Eichmanns Menschenhandel in Ungarn. München. 1961.328-329. p. 254