Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Szálai Pál életútja 1944-ig

tagsági könyveiket pedig eldobálták. Márer György megfogalmazásában: ,,A nagy lelkesedés öt évig tartott. Akkor a nyilasok már egyre intenzívebben kapcsolódtak be a közélet irányításába és ennek arányában ütköztek ki a nyilas mozgalom hazugságai, szélesedtek az ellentétek a befolyásért és jövedelmező állásokért versengző pártvezetők között. Szálai nem volt teljesen elvakult, nagyon jól látta, mi folyik ott, ahol már a „testvérek" hatalomhoz jutottak. Kénytelen volt belátni, hogy a nemzeti szocializmus két olyan szó, amelynek egészen más a jelentősége, ha együttesen használják, mint külön-külön... És nemcsak azt látta be, hogy amit üdvösnek hitt, nem egyébb őrültek rögeszméjénél, — azt sem képzelte többé, hogy ezt a háborút a németek és csatlósaik megnyerhetik." Szálai pártból való kilépésének merőben más verziója is elképzelhető: éppen mert a párt befolyása, taglétszáma és anyagi erőforrásai csökkentek, kényszerűen létszámleépítést hajtottak végre az apparátusban és másokkal együtt Szálait is elbocsátották. Különben miért lett volna szükség arra a Szálasi-féle táviratra 1944. október 16-án, mely szerint „Szálasi rehabilitálta és szolgálatra berendeli a pártba!"

21 Az ellentmondás ténye szembeötlő, s ezért elképzelhető, hogy az utóbbi verzió felel meg inkább a tényeknek és éppen az elbocsátást követően következett be Szálai esetében is a párttól való szervezeti-eszmei elszakadás. 1943-1944-ben Szálai kisebb háziipari és fonalkereskedelmi cégeknél kapott utazó tisztviselői, ügynöki munkát, míg 1944. október 15-ét követően új szakasz kezdődött pártbeli pályafutásában. 24