Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

Ebben nagyban segítségemre volt Wallenberg svéd követségi titkár úr, akinek az úgynevezett nagy gettó, mint az úgynevezett Palatinus védett házak köszönhetik rajtam keresztül a megmenekülésüket. A legnagyobb aknazápor közepette járta az én hivatalomat. Úgy a Gyopár utcai svéd követségen, mint az Üllői úti svéd házban, a Síp utca 12-ben a Zsidó Tanácsnál, az én akkori hivatali helyiségemben (Városháza) tárgyalás tárgyalást követett. Ezen tárgyalások mindig eredménnyel végződtek. Számtalan egyént engedtettem el, ami miatt Hódosy Pál, a rendőrség országos felügyelője figyelmeztetett, hogy a belügyminiszternek jelenti, hogy a hatáskörömet állandóan túllépem. Tekintettel arra, hogy mindenegyes esetet nem tudok felsorolni, mert már nem emlékezem a nevekre, épen ezért egy pár, emlékezetemben fennmaradt nevet fogok felsorolni. Szabadlábra helyeztettem Rózsahegyi Kálmánt, akinek 9 szobás villájába az Országos Pártszolgálat költözött be. A párt ezen szervét onnan kirakattam. Megmentettem Egyed András piarista paptanárt, a Gestapo foglyát a Parlament pincéjéből. Megjegyzem, mindezen dolgok nem tartoztak hatáskörömbe és egyetlen zsidó megmentését a Nyilaskeresztes Párt halállal bűntette. Kijártam a zsidó ügyek miniszteri biztosánál, hogy a belügyminiszteri számon felül újabb 100 fő járhasson ki a gettó területéről. Ezen igazolványokat Wallenberg úr vette kézhez. Minden törekvésem oda irányult, hogy a gettó biztonsága a mind válságosabb időkben fokozódjon. Január 8-án dr. Fleischmann telefonált, hogy legyilkolási szándékkal el akarják hurcolni az Üllői úti svéd védett ház lakóit. Én magam mentem a helyszínre egy riadóautó rendőrrel és egy Gyulay nevezetű rendőrszázadossal. Amikor a helyszínre értem már Szabó Károly, a svéd követség megbízottjajelentette, hogy az embereket a Mária Terézia laktanyában lévő párthelyiségbe szállították. Innen együtt a helyszínre mentünk, majd hosszas tárgyalás után különböző utasításokra való hivatkozással elindultunk a Ferenc körút 41. sz. házhoz, ahonnan 166 embert a legyilkolás elől kiszabadítottam. Itt kell megjegyeznem, hogy ugyanaz nap Rettmann Kurt, a budapesti zsidó gyilkosságok akkori vezetője kiadta az utasítást, hogy az összes védett házakban lévő zsidókat le kell gyilkolni. Ezen utasítás (végrehajtását) sikerült Wallenberg úr segítségével megakadályoznom. Ugyancsak az este a Mária Terézia laktanyában lévő párthelyiségben velőtrázó sikolyok hallatszottak. Az egyik svéd vöröskereszt által védett hölgy sikoltozott, hogy mentsem meg, ami szintén sikerült. — A pártban napról napra rosszabb lett a nevem, háromszor ítéltek halálra úgy az itt maradt legális, mint illegális szervei a pártnak. 183