Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Epilógus

véleménye szerint mindkét esetben reális lehetőség letlt volna csatlakozni a felmentő csapatokhoz. A körülzárt védősereg Pest feladását követően még mindig csaknem 100 páncélozott járművel, közöttük nehéz tankokkal és rohamlövegekkel rendelkezett, amely erő elegendőnek bizonyulhatott volna a külső támadások miatt meggyengült ostromgyűrű belülről történő áttörésére. Valójában sem Pfeffer-Wildenbruch, sem Guderián nem ismerte fel kezdetben a hitleri taktika valódi céljait a budapesti hadműveletekben. Hitler a védelem fenntartása mellett arra törekedett, hogy a Konrád hadműveletek keretében minél nagyobb szovjet erőket kössön le és semmisítsen meg, ezáltal biztosítva a bécsi térség védelmét. Másrészt el kívánta terelni a szovjet támadást a nyugat-dunántúli és ausztriai olajkutaktól, amelyek a romániai olajmezők elvesztését követően egyetlen megmaradt nyersanyagforrásként, létfontosságú szerepet töltöttek be a német hadsereg üzemanyag-ellátásában. Hitler a rendelkezésére álló egyre csökkenő erejű déli hadsereg csoportjával, meg az orosz és olasz frontokról sebtében Magyarországra átdobott hadosztályaival egyáltalában nem törekedett Budapest felmentésére. O a budapesti helyőrséget a bekerítést követően feláldozta az előretörő szovjet csapatok feltartóztatására. Tudatában volt annak a körülménynek, hogy a Budán védekező mintegy 30-40 ezer főnyi kimerült katona a városi körülmények közepette, kihasználva a természeti adottságokat, sokkal nagyobb harcértéket jelent, mintha a szabad terepen kerülne bevetésre. A támadó szovjet csapatok többszörös létszám- és haditechnikai túlerejét felmérve, felismerte, hogy hiába sikerülne a felmentő SS páncélos hadosztályoknak Budapestet elérniök és a védősereggel egyesülniük, a szovjet támadás rövid időn belül újból a magyar főváros bekerítését eredményezné. Ez esetben már nem egy, hanem két hadtest kerülne gyűrűbe, megteremtve egy újabb katasztrofális kihatású sztálingrádi katlancsata körülményeit. Természetesen Hitler még közvetlen környezetében sem árulta el valódi célkitűzéseit. A budapesti csata kapcsán a német hadtörténetírás is csak jóval a 2. világháború befejezését követően ismerte fel Hitler tényleges célkitűzését és ismerte el, hogy a hitleri hadvezetés a már elvesztett és értelmetlen háború továbbfolytatása céljából feláldozta a budapesti helyőrséget.

232 Nem tudható, hogy Pfeffer-Wildenbruch, aki 1940 óta nagyobb rendőr- és SS csapattesteket vezetett háborús viszonyok közepette, tudatában volt-e az általa anynyira nagyrabecsült Führere valóságos szándékának— a IX. SS hegyi hadtest német és magyar csapatainak feláldozásával — de a budai ostromharcok utolsó szakaszában kiadott parancsai ana utalnak, hogy felismerte vezére gondolatait és vállalkozott azok végrehajtására. A Gellért-hegy elvesztését követően, amikor a budai 140