Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A nyilasok gettó-likvidálási terveinek meghiúsítása
mentőakciókat a zsidó nép túlélése és jövőbeli élete szempontjából a legjelentősebb, a legfontosabb és a leginkább eredményes fejleményként kell értékelni. A cionista mentőbizottság, a Waada pénzügyi felelőse, Biss Endre, aki végigélte az ostromlott város szenvedéseit, első ízben 1961-ben közreadott terjedelmes visszaemlékezéseiben ugyancsak nagyra értékelte a gettó megmentését: „Budapest ostroma alatt sokat szenvedett a gettó népessége. Az élelmiszer-ellátás rossz volt; alapvetően abból a bab-, borsó- és lencsekészletből volt biztosítható, amely még annakidején beszerezhető volt. Ilyen ellátás mellett érthető, hogy a halálozási arány magasabb volt, mint normális időkben. Ehhez járult még, hogy tél volt és a gettóban nem volt tüzelőanyag... Az öregek és betegek a normálisnál nagyobb számban haltak meg. Az erőszakos halálesetek száma relativen alacsonyan maradt. A gettó 84 ezer lakójából 200-300 körülire tehető a nyilasok által meggyilkoltak száma... az élelmiszer-ellátás biztosítása legalább annyira fontosnak bizonyult, mint néhány száz harcostársunk kiszabadítása, mert ez esetben ugyan csak a névtelen tízezrek életének megmentése volt a cél, oly embereké, akik a zsidó nép létezése szempontjából nem kevésbé értékeseknek bizonyultak... A budapesti gettóba zártak nagy tömege, a világon egyedülállóan, életben maradt, mindazon veszélyek ellenére, melyek létét fenyegették." Az SS-el, Eichmannal és Becherrel folytatott tárgyalásai és „alkuja" miatt heves támadások középpontjába került tragikus sorsú cionista vezető, Kasztner Rezső, aki 1957-ben Izraelben egy fanatikus terrorista merénylő áldozataként vesztette életét, értékelte a leginkább reálisan és találóan a budapesti mentőakciók eredményeit: „A német nácik az ország megszállását követően elhatározták, hogy a magyar zsidóságot, a már elpusztított európai zsidóságnak ezt a még alig megzavart szigetét, maradéktalanul felszámolják. Minden törekvésük ellenére, Budapesten sikerült csapásuk erejét részben elhárítani. A magyar zsidóság több mint egyharmada életben maradt. A zsidóságnak a fennmaradásáért folytatott küzdelmében Budapest Európa legaktívabb és legsikeresebb ellenállási központjának bizonyult. A halálmegvető bátorsággal folytatott fegyvertelen ellenállásnak is számos áldozata volt. Az életüket a mások életének megmentéséért folytatott küzdelemben feláldozok és az egyenlőtlen harc után életbenmaradók számára a legnagyobb elégtételt és elismerést az jelentheti, hogy harcaik és erőfeszítéseik eredményeként Európa halálra szánt zsidóságának egy bizonyos, ha csak kis részét is, sikerült az élet számára megmenteniük." 124
