Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Az 1945 januári nyilas tömeggyilkosságok és a nagy gettó lemészárlására történő előkészületek

lására. Nem rajtuk múlott, hogy több tízezer ember legyilkolását nem tudták megvalósítani. Domonkos Miksa, aki az első világháborút századosi minőségben harcolta végig és bátor magatartásáért magas kitüntetésekben részesült, Stöckler Lajosnak az Üllői úti svéd mentesség alatt álló házba történt kényszerű távozását követően, ezekben a napokban a gettó tényleges vezetői tisztébe jutva, Szálai Pállal együtt minden lehetséges intézkedést megtett a nyilasok gyilkos akciójának elhárítására. Szálai megpróbált a rendőrségi fegyverkészletekből puskákat bejuttatni a gettóba, de gondoltak arra is, hogy amennyiben a nyilasok megrohannák a gettót, kik és hogyan lazítsák meg a gettópalánkokat és hány helyen biztosítsanak menekülési lehetőséget. 1945. január 14-ére az északkeleti irányból, Zugló felől támadó szovjet csapatok eljutottak a két nagy pályaudvar, a Nyugati és a Keleti pályaudvarok térségébe. Az Újpestet, Rákospalotát és Angyalföldet védő 13. páncélos hadosztály, az SA-Feldhernhalle páncélgránátos hadosztály egyes alakulatai, együtt a 10. és 12. magyar gyalogos hadosztályok megmaradt csapattesteivel Pest belvárosa fele vonultak vissza, elkerülendő a lóerőktől való elvágást és bekerítést. Az új helyzetben a Rákóczi úttól északnyugatra, egészen a Duna vonaláig nyúló védelmi szakasz parancsnokává Gerhard Schmidhuber tábornokot, a Wehrmacht magdeburgi 13. páncélos hadosztályának parancsnokát nevezte ki Pfeffer-Wildenbruch SS altábornagy, a Budapestet védelmező IX. SS hegyi hadtest parancsnoka. A Schmidhuber vezetése alá tartozó katonai alakulatok nagyságrendje az 1945. január 7-i helyzetjelentés szerint—jóllehet elnevezésbelileg négy hadosztály tartozott a hadcsoporthoz — valójában alig haladta meg egy teljes értékű páncélos ezred harcerejét. E napon a Schmidhuber csoporthoz 1392 német és magyar katona, 34 páncélos és önjáró löveg és 52 különböző űrméretű ágyút magába foglaló tüzérségi erő tartozott. A január 14-i helyzetjelentés szerint a harccsoport személyi állománya a veszteségek következtében 920 főre esett vissza, a páncélozott járművek és ágyúk állománya nem változott. Schmidhuber egyetértésben Pfeffer-Wildenbruchhal igyekezett páncélos erőit megkímélni, mivel egy esetleges kitörési parancs kiadását követően e páncélos alakulatnak kellett volna a szovjet ostromgyűrűt feltörve a bekerített és a szovjet túlerővel szemben folytatott védekezésben nagy veszteséget szenvedett budapesti helyőrség elvonulását biztosítani. A Schmidhuber csoport parancsnoki harcálláspontját már január elején a pesti Városháza pincelabirintusába költöztették át. 1944. december 28-ától a Városháza pincéjében rendezkedett 113