Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Az 1945 januári nyilas tömeggyilkosságok és a nagy gettó lemészárlására történő előkészületek

likvidálása egy kitörés esetén kevés eredménnyel járhatna, mert a gettóból kimenekült üldözöttek összefogása az akkori viszonyok között már majdnem lehetetlenség lett volna. Sokkal célszerűbb volt tehát a gettót viszonylagos nyugalmi állapotba helyezni és ezáltal olyan helyzetet teremteni, hogy egy alkalmas pillanatban történő támadással az egész gettót tökéletesen és eredményesen el lehessen pusztítani."

185 A nyilasok gyilkolást tervei szempontjából tekintve a gettó nyugalmi állapotának biztosítását szolgáló rendelkezés logikus előkészítését célozta a tömeggyilkosságnak. A fentiekből világosan kitűnik, milyen kiélezett, sőt kilátástalan volt 1945. január elején a gettó helyzete, mennyire bizonytalanok voltak fennmaradásának és megkímélésének esélyei a semleges diplomaták erőfeszítései, a cionista mentőbizottságnak az SS Himmler-Becher csoportjával folytatott, a túlélést szolgáló titkos svájci tárgyalásai és Szálainak az ingadozó rendőrségi vezetés hallgatólagos támogatásával végzett mentőtevékenysége ellenére. A gettó elpusztítására kidolgozott „konkrét" nyilas terv Nidosi hivatkozott vallomása szerint a következőkben körvonalazódott.,,... Az akció lényege az lett volna, hogy nagyobb létszámú pártszolgálatost német katonákkal együtt egy éjszaka folyamán rászabadítunk a gettóra, akik azután a szükséges munkálatokat elvégzik, majd a likvidálás befejezése után a gettót felgyújtják. Az akcióban résztvevő alvezéreim nevére már nem nagyon emlékezem, de emlékezetem szerint az arra vonatkozó utasítást az általam legmegbízhatóbb(nak tartott) VII. ker. pártszolgálatosoknak adtam ki, míg a németek beszervezése Rettmann Kurton, illetve Vájna Ernőn keresztül történt." A Zsidó Tanácshoz megbízható értesülések futottak be a nyilasoknak a gettó legyilkolására vonatkozó terveiről: „A lezárt gettóban gyakran voltak kísérletek, amelyek egy készülő pogrom jellegével bírtak, de amelyeket sikerült néhány kötelességét teljesítő államrendőrségi közeg segítségével megakadályozni. Mikor nyilvánvalóvá vált Budapest orosz megszállása, alá volt írva a rendelkezés, hogy a palánkokkal körülzárt közel 70.000 embert intézményesen kiirtják. El volt rendelve, hogy mely német alakulatok és nyilas karhatalmi szervek fognak egy bizonyos időpontban megfelelő eszközökkel felvonulni a pogrom végrehajtásához. A Zsidó Tanács tagjai ismerték ezt a tervet." Perlasca a spanyol követség „ügyvivője" 1945. január 6-án kétórás megbeszélést folytatott Vájna Ernővel. Vájna kijelentette, hogy megadásról szó sem lehet és a város védelmét az utolsó emberig folytatják. A gettón kívüli zsidók a védelem szempontjából veszélyt jelentenek, mert szabotálhatják az ellenállást. Perlasca vá111