Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

A pesti nagy gettó biztonsági problémáiról

hántásáról s amíg ő a helyén van, ez nem történhet meg. Hindy arról nem tett említést, hogy nincs számottevő karhatalmi alakulata egy esetleges gettó elleni akció meggátlására. A Városparancsnokság őrzászlóalja, rajokra bontva még a külföldi követségi épületeket sem tudta megvédeni a nyilas hordák ellen, a rendőrség pedig súlyos veszteségeket szenvedve a szovjet hadsereggel folytatott harcokban, sem megfelelő erővel, sem morállal nem rendelkezett ahhoz, hogy esetleg szembeforduljon a nyilasokkal. A nyilasok esztelen intézkedéseivel „szembeszegülő" jobboldali vezetők közé tartozott Sédey rendőrfőkapitány is. Kétségtelen, hogy unokaöccse, a mellette személyi testőri feladatokat ellátó Gyulay Gyula folyamrendőrségi műszaki százados vezetésével, Szálai kérésére, esetenként 100-200 rendőrt hallgatólagosan elengedett a tudomásukra jutott nyilas atrocitások megakadályozására és megkísérelte óvatosan elhárítani Hitschler és Remmlinger SS tábornokoknak és Hindynek a rendőralakulatok arcvonalbeli bevetését szorgalmazó instrukcióit. 2000 rendőrt vont össze a Városházán. Amikor azonban lehetősége nyílott volna valamilyen cselekvésre, azzal mentette ki magát, hogy nem tehet semmit. A pesti gettók tehát Himmler és a környezetében lévő „mérsékeltebb" SS vezetők, mint Schellenberg, Wolff, Becher és mások túlélési taktikájának következtében a német-nyilas hatalmi szóval végrehajtandó intézményes elpusztítástól megmenekültek, de a bennük lévő 120 ezernél is nagyobb számú üldözött élete egyáltalában nem volt biztonságban. Kérdéses volt, hogy a körülzárt és megsemmisítés előtt álló SS csapatok alacsonyabb beosztású parancsnokai hajlandók-e követni a zsidók életének megkímélésére kiadott parancsokat? Nem volt kérdéses az, hogy a bekerített városban maradt nyilas vezetés milyen sorsot szánt a gettókba zsúfolt zsidóságnak. Maga a nyilas kormány is, Budapestről történő elmenekülése előtt, a gettók felszámolásáról határozott, s csak a német tiltakozás miatt nem valósította meg ezirányú szándékait. A felfegyverzett nyilas csőcselék, hozzájuk csapódott szélsőjobboldali fegyveres csoportok, és a bandákba tömörült gátlástalan bűnözők mindennapos gyakorlatukká tették az üldözöttek kifosztását és legyilkolását. A nyilas hordák gyilkolásai az ostromgyűrű bezárulását követően még csak fokozódtak és fennállt a reális veszélye annak, hogy a Budapesten még életbemaradt zsidókat az utolsó órákban lemészárolják. 100