Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
A pesti nagy gettó biztonsági problémáiról
követően Stöckler Lőcseyvel tárgyalt és kifogásolta, hogy amíg a Zsidó Tanács a rendőrség felhívására minden lehetőt megtesz a gettó rendjének és fegyelmének biztosítására, addig a rendőrség részéről nem valósult meg a hatékony védelem. Lőcsey kijelentette, hogy a gettó ellen nem készül semmiféle akció s amíg a rendőrség a helyén van, elegendő erővel is rendelkezik minden támadás elhárítására. A rendőrség illetékes vezetőinek ígéretei ellenére tényként leszögezhető, hogy a gettó védelmére hatékony intézkedéseket nem hoztak. A közös rendőrségi-nyilas pártszolgálatosi védelem inkább a gettóba zártak számára hozott újabb szenvedéseket. Az ún. zuglói nyilasper vádlottai 1966-os kihallgatásuk során elmondották, hogy 1944 decemberében, felváltva más páltkörzetek embereivel a rendőrséggel együtt közös őrséget adtak a gettóban és a gettópalánkokon kívül. A nyilasok az őrséget úgy értelmezték, hogy az a gettóban lévő zsidók ellenében került megszervezésre s legfontosabb feladata a szökések megakadályozása és a kijárási tilalom betartásának ellenőrzése. így került sor arra a kettős gyilkosságra, amelyet 1944. december 25-én este 22 óra körül a XIV. kerületi pártszolgálatosok követtek el, amikor a gettóban 2 férfit agyonlőttek a kijárási tilalom megszegése miatt. 158 1945 januárjának elején Szálainak sikerült a kerületi pártszolgálatosok helyett 14, általa megbízhatónak vélt pártszolgálatost a gettókapuk őrzésére kirendelni, azonban a harci cselekmények felerősödésekor e nyilas „testvérek" is a környező házak pincéiben kerestek menedéket és őrizet nélkül hagyták a gettó bejáratát. A budapesti hadtest, majd a főváros bekerítését követően az összes honvéderők főparancsnoka, Hindy Iván altábornagy, aki áruló magatartásával hozzájárult az 1944. október 15-i fegyverszüneti kísérlet összeomlásához, szintén szerephez jutott a pesti gettó történetében. A német-magyar katonai vezetés, az 1943. évi varsói gettólázadás nyomán attól tartott, hogy a pesti gettó is felkelhet elnyomói ellen és hátbatámadja a szovjet csapatok ellen harcoló egységeiket. E félelmük, melynek katonai iratokban több ízben is hangot adtak, alaptalannak bizonyult, mivel a budapesti gettó népessége nem volt képes ilyen akcióra, a megfelelő fegyverek is hiányoztak és az egyéb feltételek sem voltak adottak. Hindy attól tartott, hogy éhséglázadás tör ki s a 70 000-es tömeg ledöntve a gettópalánkot, legázolva a kapukban álló kis létszámú őrséget, kiözönlik az utcákra, hátbatámadja a harcoló alakulatokat, vagy megzavarja a védelmi erőfeszítéseket. E fordulatnak elejét akarta venni, ezért a hadsereg készleteiből kukoricalisztet szállíttatott a gettóba. Hindy a Nemzetközi Vöröskereszt hozzá forduló megbízottjával közölte: szó sincs a gettó felrob99
