Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

I. rész - Házmán az 1843-44. évi országgyűlésen

dezésének tárgyában (s talán nemcsak abban), számon tartották őt és remélték, hogy az ellenzék táborát erősíti majd az országgyűlésen. Az 1843-44. évi országgyűlés ünnepélyes megnyitása— 1843. május 14. — után csakhamar kiderült, hogy az alsó táblán megválasztott kerületi választmány — amelynek feladata a városok belső szerkezetének és szavazati jogának, valamint a kormányszékkel való kapcsolatának rendezésére törvényjavaslatot kidolgozni 3 — ,,A polgárrend szavazati jogának felélesztését a belszerkezet elrendezése és törvényes megállapítása" előtt nem hajlandó tárgyalni, figyelmen kívül hagyva a városok követelését. Az alsótábla szeptember 27-től tanácskozott a kerületi választmány tervezete felett, amely kilenc részből (452 §-ból) állott. A városi követek — miután a megyeiek először a belső reformról tárgyaltak — tiltakozásul nem szólaltak fel a vitában. E taktika mellett döntöttek magántanácskozásaikon, s erre szavukat adták. A kézzel fogható passzivitás heves szemrehányásokra indította Klauzál Gábort, Csongrád megye követét, akit Deák távollétében az ellenzék vezérének tekintett, mire Szánthó Mihály — Győr város követe — a sajtóban bocsánatot kért. Szánthó fellépésének az lesz a hatása — tudjuk meg egy kémjelentésből —, hogy a budai követ, Házmán — akit eddig is csak követtársa, Schreiber tartott féken — felmentve érzi magát az adott szó alól, s várhatóan részt vállal a vitában. S valóban, Házmán mintha a fenti jelentést igazolta volna: felszólalt a városok élére állítandó főfelügyelők és hatáskörük megállapításának vitájában — teljes mértékben osztva az ellenzék álláspontját. Arról volt szó ugyanis, hogy a városok egyik fontos követelése — miszerint szűnjék meg a Helytartótanács és a Kamara kettős felügyelete, s a szabad királyi városok a Helytartótanács alá tartozzanak (mint olvashattuk a budai követutasításban), — felvetette a városok élére állítandó főfelügyelő kérdését — mert a városok „kiegyenlítő és korlátoló felügyelés nélkül nem maradhatnak", ám ez a felügyelet a „törvényben kijelölt ugyanazon kormányszék által és különbséget nem ismerő elvek szerint gyakoroltassák." ' — szö83 Az alsótábla a május 27-i ülésén Bezerédj István tolnai követ indítványára választotta meg kerületi választmányt: Csizmadia A., 1941. 139-140. p. 84 BFL, Bvlt ogy-i i. 1843. június 4. Követjelentés 85 Takáts S. hagyatéka, 1843-9861. sz. 31