Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)
II. rész - Emigrációban — Amerika
nemzeti mozgalmak újraéledésének veszélyével, nem kockáztatott, különösen nem a Ferenc József elleni merénylet és a milánói felkelés elfojtása után. 244 Az itáliai nemzeti mozgalomról és a hozzáfűzött reményekről Szemere keveset tudott, s ezért csak nagyon kevés dolgot közölhetett Házmánnal, aki az amerikai és a német hírlapokra támaszkodva figyelemmel kísérte az eseményeket, s mérlegelte az emigráció lehetőségeit. „Olaszországban a helyzet ismét bonyolult. Vagy Te Garibaldival összeköttetésben? hogy van ez Kossuthtal? Az olasz kérdés könnyen magyarrá sőt franciává is válhatik." Kossuth tevékenységéről továbbra sincs jó véleménye, „forradalmi Geschaeft"-nek nevezi azt, mert szerinte a nemzet függetlenségét csak otthon, saját erejéből vívhatja ki: „A becsületes magyar ember legfőbb érdekében van észre jőni az iránt, hogy önállását és szabadságát nem egy menekült önző szemfényvesztőtől lehet várnia, hanem saját honszült és edzett erejével kivívnia.""' Amerikai tapasztalatait vonatkoztatja Magyarország helyzetére: Amerikában ugyanis mindenki a saját erejéből és tehetségéből boldogul, éppen ezért „az elmélet szolga, a tetterőt uralja minden... E nélkül Európában sincs üdv, különösen képzelgő hazánkban." Időközben — 1854-től — Alois Schwartzer bécsi borkereskedő New York-i lerakatában nyert alkalmazást. Schwartzer nemcsak osztrák és német borokkal kereskedett, hanem egy pesti mágnáscsoport borexportját is intézte. Házmán anyagi helyzetében végre javulás állott be. A megfeszített munkára elsősorban megélhetési gondok sarkallták, de emellett hitte, hogy hazafias célokat is szolgál. „Fizetésem aránylag igen csekély,... de nem pénzért dolgozom, hanem egy magyar cikk divatoztatásáért; ... Büszkébb vagyok, mintsem hogy fizetésem javítását kérném, ámbár három személy dolgát végezem, a felelősséget, mely engem New Yorkban, Bécsből is örökké sújtol, nem is említvén". 244 A milánói felkelés: 1853. február 6.; Libényi János székesfehérvári szabólegény merénylete Bécsben: 1853. február 18. 245 OSZK Levelestár, Házmán Szemeréhez 1859. november 9. New York. 246 OSZK Levelestár, Házmán Szemeréhez 1857. január 7. New York. 247 Házmán alkalmazásáról Mészáros is megemlékezik Vukovics Sebőhoz írt levelében: In: Mészáros L., 1866. 95. p. 1856. február 10.; a mágnáscsoporthoz tartozott egy Széchenyi — Házmán keresztnevet nem említ —, Ürményi József, Tolna megyei alispán, Kozirmics László (1816-1886) tudós közgazdász: 1. 245. jelzetet. 89
