Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

Bevezető

Az újságok kibővítették, megtoldották, elferdítették nekrológját, s megtették Házmánt—többek között—negyvennyolcas államtitkárnak, pesti patrícius család leszármazottjának, kalaposmesternek egyfelől; tanult szónoknak és közigazgatási férfiúnak, zárkózott, szigorú jellemű derék hazafinak másfelől. Házmán Ferenc ízig-vérig városi politikus volt, hivatali és politikusi pályafutásának színtere Buda, a szülőváros. Először mint szabad királyi város a feudális Magyarországon, ahol a jómódú polgárcsalád legidősebb fia egyéni tehetsége révén gyorsan jutott előre a hivatali ranglétrán. Mielőtt képességei és a kor által nyújtott lehetőségek konfliktusba kerültek volna, az 1848. márciusi forradalom megnyitotta előtte az utat a továbblépésre: az első felelős magyar minisztérium belügyminisztériumába került, s pályafutásának második színteréhez a keretet a forradalom és szabadságharc — Pest és Debrecen után legfontosabb városa — a minisztériumoknak otthont adó Buda szolgáltatta. A negyvennyolcas nemzedék azon tagjai közé tartozott, akiknek mindennapos munkálkodása tette lehetővé a nagy feladat megvalósítását: a polgári állam működésének megszervezését, kiépítését. Számos kortársával együtt, ő sem volt forradalmár, hitt a békés átalakulás lehetőségében, de amikor kiderült, hogy az nem lehetséges, a maga módján vállalta a fegyveres harc ügyét is: hivatalában maradt 1849. április 14-e, a Habsburg-ház trónfosztása után is. A szabadságharc után menekülnie kellett. Távollétében — in contumaciam — halálra ítélték. Amerikában, az emigrációban nem foglalkozott politikával, egzisztenciális gondok kötötték le energiáit. 1867-ben, a kiegyezéskor, budai hívei hazahívták polgármesternek: hivatali és politikusi pályafutásának harmadik állomása tehát ismét szülővárosa lett. Minden bizonnyal már 1848 előtt is felismerte — talán Széchenyi nyomán, de magától is, 7 Vú, 1894. április 15. és április 22.; Házmán pályafutásáról még a főváros közgyűlésének jegyzőkönyve is hibás adatokat örökített meg: pl. belügyminisztériumi államtitkár volt: Bp. Szfőv. tvhatósági közgy. jkv-e, 1894. április 11. 312. sz.; Téves adatok kerültek Szinnyei József: „Magyar írók élete és munkái" Bp. (1896) IV. k. 558-559. p. Szinnyei említi többek között, hogy Házmán politikai tartalmú cikkeket írt az 1848 előtti lapokban — ezeknek nyomát sem találtam —, hogy Párizsban is élt, s hogy 1863-ban hazatért. Feltehetően Szinnyeitől vették át a téves adatokat a többi lexikonok is, így pl. a Révai Nagy Lexikona (Bp. 1913), a Magyar Életrajzi Lexikon (Bp. 1967) és a Bp. Lexikon (Bp. 1973), majd ez utóbbinak újabb kiadása is (Bp. 1993). 8