Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

II. rész - Emigrációban — Amerika

roppant kardot ránt a békés hallgatóság rémületére, s villogtatása közben meges­küszik, hogy az emberi nemet ezzel szabadítandja; eladósítja már előzőleg a ma­gyar respublikát, s szemére veti az Uniónak azon fukarságot... melyet iránta, azaz a demokrata ügy iránt tanúsít"^ ' — foglalta össze véleményét Kossuth amerikai körútjáról, de mindezen vádak ellenére ő az, aki aktív irányítója az emigráció dip­lomáciájának. 1853-ban az orosz-török háború hírére a New York-i magyarok választmányt alakítottak azzal a céllal, hogy elősegítsék a törökök oldalán harcolni akaró magyar emigránsok visszatérését Európába. Elnöknek Mészáros Lázárt választották meg, s a választmány tagjai között szerepel Házmán is. 242 Remélték, egyúttal kedvező lesz a politikai helyzet Magyarország felszabadítására is. Házmán Szemerének sze­gezte tehát a kérdést: felkészültek-e az események irányítására? Házmán elsősor­ban a magyar emigráció vagyonos (az ő szemében Szemere is annak számított) tagjaiban bízott. Azokban, kiknek van idejük politikai terveket kovácsolni, akiket nem kötenk gúzsba megélhetési, pénzszerzési gondok: ,,oly viszonyokban éltetek és éltek most is, melyekben a mindennapi élelem megszerzése időtöket nem öli, a gond tehetségeteket nem zsibbasztja"; s ezért ,,az előzetes és azonnali cselekvésre, elkerülhetetlen irányokra és eszközökre nézve, melyek katonai, financiális, élel­mezési, igazgatási, s. t. ágazatokban haladéktalanul alkalmazandók, tisztában vagytok és azokat formulázzátok vagy formulázni képesek vagytok." 243 Azonban a krími háború idején Szemere és környezete nem aktivizálódott. Az emigráció Kossuth vezette csoportja igyekezett a politikai helyzetet kihasználni abban a re­ményben, hogy Ausztria — szövetségese, a cár oldalán — beavatkozik az orosz­török háborúba. A Habsburg-hatalom azonban a háta mögött az olasz és a magyar 241 OSZK Levelestár, Házmán Szemeréhez 1853. július 26. New York; Szemere maga is igen pesszimistán ítélte meg az emigráció cselekvési lehetőségét: „A magyar emigráció valami silány dolog. Iránta a magyar nemzet épp oly nagy illúzióban él, mint maga az emigráció sokat képzel önmagáról. Otthon azt hiszik mi visszük haza a szabadságot ... az emigráció többsége a maga részéről szinte azt hiszi nélkülünk nincs mentsége a magyar nemzetnek. Mintha valamely emigráció az elnyomott hazát megszabadította volna!" Szemere B., 1869. 1. k. 148. p. 242 Danes L, 1890. 97. p. 243 OSZK Levelestár, Házmán Szemeréhez 1853. július 26. New York. 88

Next

/
Thumbnails
Contents