Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

II. rész - Emigrációban — Amerika

június 4-én visszatért Európába és Angliában telepedett le. ' Távozása után az emigráció tagjainak többsége igen súlyos anyagi helyzetbe került: az amerikai lelkesedéssel együtt ugyanis a pénz- és a segélyforrások is elapadtak.

227 Az immár amerikai emigránsok előtt álló nehézségeket Mészáros Lázár fogalmazta meg találóan testvéréhez, Antalhoz intézett levelében: „Ezen hon a kereskedelmi, kereseti, földmívelési, földjavítási, kézi művek hona; minden dolog vagy munka, becsület, csakhogy pénzt keressen, szerezzen az ember, ami egyedül ád tekintélyt meg pénzt és mindig pénzt. Ki pozitív mesterséget, művészetet tud, az mindig és mindenhol talál helyet és munkát, és ha ügyes, kitartó és szorgalmas jói fog állani és később bizonyára meg is gazdagodni. Annak pedig kinek olvasottsága, szép literatúrai vagy más művészeti önismerete van csak, az bizony éhen hal, hacsak kemény és nehéz munkához nem kap." Ez utóbbi megállapítás teljes mértékben illet Házmánra: „Miképp ment eddig dolga nem tudom, de hogy ... ingerült, könynyen elképzelhetem, ... midőn látja, hogy európai míveltséggel és tudományával, bár New Yorkban 20 véle alig mérhető, még is ... egy kalaposnál kéntelen szolgálni"

229 — írta később Szemerének Mészáros. Házmán amerikai egzisztencia-teremtését nehezítette, hogy Kossuth viharos fogadtatásakor a kikötőben a tömeg elsodorta, elesett és olyan súlyosan megsérült, hogy tíz hétig az ágyat nyomta.

230 Ez volt az egyik oka annak, hogy Szemere leve225 Perczel M., 1963. 2. k. 78-85. p.; Szabad Gy., 1977. 168-169. p. 226 Ács kiemeli, hogy távozása előtt egy „páter familias" gondosságával igyekezett a maradók sorsát rendezni: Ács T., 1940. 288. p.; az emigránsok egy része azonban éppen azt sérelmezte, hogy csak híveiről gondoskodott: Perczel M., 1963. 2. k. 101-102. p. 227 Házmán is Kossuthtól remélt segítséget; a nyomor arra kényszerítette, hogy egy pillanatra félretegye büszkeségét és felkeresse Kossuthot. A találkozásról így számolt be Szemerének: „Szerencse helyett Pulszkyval találkoztam, ki szokott leereszkedő hangon kegyeskedett kérdezni: hát kegyed mit csinál itten? Fél percig tusakodtam magamban, magyar legyek vagy diplomata? — de ... az elsőt választám, s mondám: kéjutat csinálok unalmamban. ... Meg lehet jobb lett volna diplomatizálni.": OSZK Levelestár, Házmán Szemeréhez 1853. július 26. New York. 228 Mészáros Lázár levele Mészáros Antalhoz, 1853. szeptember 5. New York. In: Mészáros L, 1866. 32. p. 229 OSZK Levelestár, Mészáros Lázár Szemeréhez 1853. január 14. New York. 84