Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

II. rész - Emigrációban — Törökország

latlan kijelentése is, miszerint ha el akarnák árulni a titkot, azt haszonnal is megtehetnék; éppen ezért több alkalommal is megpróbálta belőlük kiszedni — hiába. Kossuth végül egy Európából kapott rejtjeles levélből tudta meg a titkot. „Nem tudom eléggé csudálni, hogy amit tőlem az álom sem tudott meg, oly messze földről jött légyen el." — írta Szemerének Házmán Párizsba, s kétségbeesésében őt vádolta •— nem is sejtette mennyi joggal — vigyázatlansággal. 1849 decemberében Házmánnak lehetősége adódott volna arra, hogy útlevél és pénz birtokában elhagyhassa Sumlát. Kossuth azonban — akinek korábban a szavát adta, hogy száműzetésében követi — becsületbeli ügynek tartotta Házmán maradását, s ő maradt is. Minden mentegetőzés, magyarázkodás nélkül ismerte el Szemerének írott levelében, hogy „őszinte lekötelezésből" maradt Kossuth mellett, amelyet egyoldalúan nem akart megszegni." Ezt a döntését bánta meg keservesen 1851 nyarán, amikor a menekültek közötti vádaskodás Lórody Edével együtt őt is elérte. Azzal vádolták meg őket, hogy az osztrákoknak kémkednek. A gyanúsítás a londoni emigránsoktól jutott el Kiutahiába. Házmán és Lórody levélben kérte Szemerét, nyomozza ki a hírforrás eredetét, s igazolja őket.

210 Szemere még csak 208 OSZK Levelestár, Házmán Szemeréhez 1851. szeptember 24. a Mississippi hadihajó fedélzetéről; miután a levelet nem postára, hanem egy Párizsba tartó (meg nem nevezett) barátra bízta, nyíltan írhatott. Szemerét vádolta aki valóban elmondta Párizsban Teleki Lászlónak, Teleki megírta Kossuthnak. Az osztrákok besúgója magától Kossuth Lajostól tudta meg. Házmán évekkel később Lórody Edére is gyanakodott, aki Kossuth megbízásából ment Törökországba: Ipolyi A., XXVI. fej.; a korona megtalálásának körülményeire: Kempen leírása, in: A korona kilenc évszázada, 1979. 432^468. p. (itt már tévesen szerepel Házmán neve helyett Hajnik Pálé, uo. 447. p.; Valószínű, a besúgókat az tévesztette meg, hogy Hajnik utazott tovább Szemerével, s nem Házmán.); Szemere B., 1869. 1. k. 216-217. p. 209 Törökországi tartózkodásukat Házmán is mindössze három-négy hónapra becsülte, mely időt angol nyelvtanulással akarta eltölteni: OSZK Levelestár, Házmán Szemeréhez 1851. augusztus 1. Kiutahia 210 OSZK Levelestár, VIII. 2829 a: Házmán és Lórody levele Kossuth Lajoshoz; uo. Házmán Szemeréhez 1851. július 2. Kiutahia; László K, 1887. 67-68. p., 75. p.; Ács T., 1940. 54-55. p.; A vádat Jánosy is átvette, de jelzetet nem közöl. E szerint Házmán és Lórody osztrák besúgók: János D., 1940. I. k. 462-463. p.; Szöllössy, 1873. 79. p.; Szöllössy például arra alapozta vádját, hogy többször látta Házmánt éjszakánként Kossuth irodájából kijönni. Szöllössy Nagy Ferenc 1848-ban a keleti 79