Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

II. rész - Emigrációban — Törökország

sejtelem sem gondolt" addig. A létbizonytalanság, a nélkülözés, a török őrök bánásmódja elégedetlenséget, széthúzást idézett elő a magyar táborban. Ilyen viszonyok között nehéz volt a menekültek között valamiféle egységet teremteni. A legsürgősebb feladatot mégis a nyomasztó anyagi helyzet rendezése jelentette. A Porta csak katonai rendfokozat szerint volt hajlandó a menekülteket „ellátmányban", azaz fizetésben részesíteni. Kossuth ezért a polgári menekülteknek is katonai rendfokozatot adományozott. így jutott Házmán — minisztériumi beosztását alapul véve — ezredesi kinevezéshez, s kilencszáz piaszter havi fizetéshez. Kossuth a magyar menekültek vezéreként fellépve arra kérte a sztambuli angol és francia követet, hogy emeljenek szót érdekükben a Portánál, s akadályozzák meg kiadatásukat Ausztriának.

193 Szeptember közepéig éltek bizonytalanságban, s a fiatal Andrássy Gyula, Kossuth volt sztambuli követe, már a mohamedán hitre való áttérést tanácsolta, mint legbiztosabb menedéket. Az emigránsok többsége felháborodottan utasította vissza ezt a lehetőséget, de sem Kossuth, sem más vezetők nem akadályozták meg azokat, akik éppen anyagi helyzetük miatt ezt az utat választották. Nem léptek fel Hauslab osztrák tábornok ellen sem, aki a közkatonák között toborzott, büntetlen hazatérést ígérve.

194 1849. október 21-én Hauslab távozása után, az áttérteket leszámítva, körülbelül négyszáz emigráns maradt Kossuth kíséretében, azok, akik politikai okokból semmiképpen sem gondolhattak a haza. ' - 195 teresre. 191 Hajnal I., 1927. 41^3. p. 192 Kossuth Lajos és Bem József négyezer piasztert, Batthyány Kázmér háromezret, a tábornokok három- és kétezer piaszter között, az ezredesi rangúak — így Házmán is — kilencszáz piasztert kaptak havonta a Portától. Amerikába indulásukkor pedig kettő és ötszáz piaszter közötti útipénzt utalványozott számukra a török kormány: Orbán B., 1990. 141. p.; Házmán később beszámolt Szemerének arról, hogy Amerikában az a mondás járja, miszerint addig, míg európai fillér van a bevándorolt zsebében, nem boldogul odaát. Neki ugyan ázsiai fillérjei voltak, de úgy érezte, így is beteljesedett rajta a jóslat: OSZK Levelestár, Házmán Szemerének 1853. július 26. New York., P. Korn, 1851. 157. p., 143. p., 191. p. 193 Hajnal I., 1927. 133-181. p. 194 Hauslab működésére: Perczel M., 1963. I. k. 48-51. p. 195 Hajnal I., 1927. 422-437. p. 75