Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

II. rész - Menekülés

Az Aradról menekülő Házmán Gorove Istvánnal és Hajnik Pállal augusztus 12-én eljutott a határszéli Orsovára, ahová három nap múlva Szemere is megérkezett a koronával.

183 Miután a korona és a koronázási jelvények akadályozták Szemerét a menekülésben, a Dunába akarta azokat dobni. Házmán azonban ezt nem engedte, arra való hivatkozással, hogy a korona a nemzet tulajdona és kincse. Szemere ekkor a koronát az augusztus 17-ről 18-ra virradó éjszaka negyedmagával elásta egy orsovai házban. Másnap egyikük •— Lórody Ede — megmutatta a helyet Házmánnak, de legnagyobb megdöbbenésükre ásás nyomait fedezték fel. Figyelmeztették Szemerét, mire augusztus 19-én éjjel kiemelték a ládát és 20-án Szemere, Házmán, Lórody és Grimm Vince a koronát és a koronázási jelvénye182 Gorove István (1819-1881) Kossuth távozása után a Védegylet igazgatója. Az 1848-as népképviseleti országgyűlésen Temes megye képviselője. Kossuthtal és Szacsvay Imrével együtt a Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazója. A bukás után Törökországon át Párizsba emigrált. A kiegyezés után a Deák-párt tekintélyes képviselője. Andrássy Gyula kormányában földmívelési, ipari és kereskedelmi miniszter. 1870-től közmunka- és közlekedési miniszter. 1875-től a Szabadelvű Párt elnöke, vezető személyisége. Hajnik Pál (1808-1864) ügyvéd Pesten. A forradalmi Pest rendőrfőnöke, az OHB az államrendőrség központi osztályának vezetőjévé nevezte ki. Világos után emigrált, Szemerével együtt menekült Törökországon, Görögországon keresztül Párizsba. 183 Kacskovics naplója, 1849. augusztus 9-i bejegyzés. Orsova ma: Orsova, Románia. 184 Szemere és Házmán visszaemlékezése között az a lényeges eltérés, hogy míg Szemere úgy emlékszik vissza, miszerint Batthyány tanácsolta neki a korona Dunába vetését, s ő volt az, aki ellenezte; addig Házmán szerint Szemere akarta a Dunába dobni, s ő — Házmán — tiltakozott ez ellen, arra hivatkozva, hogy a korona a nemzet kincse, s történeti értéke miatt később felhasználható az uralkodó és a nemzet közötti tárgyalásokban: Szemere B., 1869. I. k. 200-203. p.; Házmán elbeszélése: Ipolyi A., 1866. XXVI. fej.; ez utóbbit idézi ,,A korona kilenc évszázada", 1979. 421-423. p.; Naplójában Szemere saját szerepét jóval előnyösebb színben tüntette fel, mint az volt/lehetett valójában. 185 Lórody (Eischl) Ede Székesfehérvár szabad királyi város volt országgyűlési követe, a város főjegyzője. 1849. június 16-tól belügyi tanácsos. Házmánnal együtt ment Törökországból Amerikába. Kossuth 1853-ban diplomáciai megbízással Törökországba küldte. Az orosz-török háború idején tolmácsként működött a török hadseregnél. Áttért a mohamedán hitre, s az 1857-es bagdadi felkelésnél, mint ezredes esett cl. 73