Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

Bevezető

1894. március 20-án Torinóban meghalt Kossuth Lajos. A nemzet mély gyászban készült az évszázad temetésére. A koporsót szállító vonatszerelvény útját síró, imádkozó tömegek kísérték, amerre elhaladt. A magyar állam azonban nem osztozott a nemzet gyászában: a kormány, a királyi utasításnak megfelelően, tartózkodott minden nyilvános részvéttől, így a főváros, Budapest vállalta, hogy díszpolgárát, Kossuth Lajost ünnepélyes külsőségek közepette eltemeti. 1894. április 7-én, az Andrássy út 95. szám alatti lakásán elhunyt Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere.

2 Temetése jóval szerényebb körülmények között ment végbe, de a főváros vezetése itt is képviseltette magát Gerlóczy Károly alpolgármester és öt törvényhatósági bizottsági tag által. A régi, az egyesítés előtti Budára Országh Sándor és Balásy Antal jelenléte emlékeztetett. Kossuth és Házmán kortársai, azaz a negyvennyolcas nemzedék tagjai közül ekkor már kevesen voltak életben. Ők ketten ismerték, s becsülték is egymást. Volt idő, amikor vállvetve harcoltak a közös célért, a független polgári Magyarország megteremtéséért, s volt, amikor már nem találták a közös hangot, mert — Kossuth szavaival élve — a politika az egzigenciák tudománya, s ez, 1867-ben Házmán számára a kiegyezés elfogadását jelentette. Kossuth igen nehéz időszakban, az emigráció kezdetének zavart és zűrzavaros ideje alatt sem kételkedett Házmán hazaszeretetében és becsületességében, s Házmán, bár nem értett egyet Kossuth emigrációban tett minden lépésével, nem fordult nyíltan ellene, inkább háttérbe húzódott. Az elsők között ismerte fel ugyanis, hogy otthon a nemzet, Kossuth nevében a „forradalom történetét bírja... becsmérlésével a forradalmat kárhoztatnók, nevével a reményt szakítanók ki a nép szívéből". Nemcsak Kossuth, hanem Házmán számára is meghatározó jelentőségű volt részvételük az 1832-36-os országgyűlésen. Kossuth — egy távollévő mágnás kö1 Kossuth Lajost Budapest főváros törvényhatósági közgyűlése 1892. szeptember 14én választotta díszpolgárrá. Megválasztásának körülményeiről 1. Horváth J. A., Díszpolgárok, 1996.; temetésére 1894. április 2-án került sor: Magyaro. tört. 1890— 1918. 1. k. 94. pp. 2 Bp., 1894. április 9.; Főv. Lapok, 1894. április 9. 3 Bp., 1894. április 10.; Főv. Lapok, 1894. április 10. 4 OSzK Levelestár, Házmán Szemeréhez 1851. február 7. Kiutahia. 5