Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

I. rész - Házmán az utolsó rendi országgyűlésen

külsőségeiben ható — eseményről, a Pesti Divatlap kijelentette: „bár fővárosunk lakosainak nagyrésze idegen ajkú, de nem idegen szellemű és érzelmű" — írta, „a budai polgár büszke arra, hogy bár német ajakkal, magyarnak nevezheti magát."

129 Házmán az utolsó rendi országgyűlésen 1847 őszén Házmán — Eötvös József mellett — az ellenzék budai követjelöltje. Szegeden Klauzál Gábor, Debrecenben Beöthy Ödön, Szalay László pedig ismét Korponán. Az ellenzék tehát taktikát változtatott: nem az országgyűlésen keresett kapcsolatot a városi követekhez, hanem igyekezett a saját jelöltjeit bejuttatni soraikba. így remélték ellensúlyozni a kormány feltétlen híveit a városokban, s majd az országgyűlésen. Az 1843-44. évi országgyűlés tanulságait azonban a kormány is levonta és jelentős nyomást gyakorolt a városokra a választások előtt. Az eredmény nem is maradt el: az ellenzék jelöltjei közül egyedül (!) Házmánt választották meg; ám az ő megválasztása sem ment simán, s csak a polgári választmány képviselőinek köszönhetően sikerült. A budai követválasztásra 1847. október 25én került sor. Miután a tanács már korábban elhatározta, hogy a követválasztók számát önként fölemeli, így a tanács, a választott polgárság és egy 84 tagú polgári választmány vett részt a választáson. A közgyűlésen azonban kiderült, hogy a tanács részéről nyújtott önkéntes gesztus a polgári választmány tagjait nem elégíti ki, ők ugyanis három követeléssel állottak elő: először biztosítékot kértek arra, hogy nemcsak választók, de követutasítók is lesznek; hogy a követutasítást kidolgozó bizottságba delegált képviselőik fejenkénti szavazati jogát a tanács elismeri; s végül, hogy Házmán Ferenc — akinek neve a közgyűlést megnyitó polgármesteri beszédben, mint követjelölté nem hangzott el — a jelölésből nem marad ki. " Csak miután a tanácsi vezetők a követelések teljesítésére ígéretet tettek, egyeztek bele a választás lebonyolításába. Pasarét, Törökvészi út, Kuruclesi út, Rézmáli út stb. — mind a mai napig használatos. 129 P. Divatlap, 1847. június 27. 130 PH 1847. július 2.; Barta L, 1951. 274. p. 131 BFL, Bvlt tan. jkv. 1847. október 25. 7617. sz. 52