Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

I. rész - A budai védegyleti mozgalom

1843. december 20-i tisztújító közgyűlésen, amelyen Oeffner Ferenc polgármestert, Schreiber Ferenc főbírót és Keller Ferenc főkapitányt újraválasztották, Házmánt tanácsi főjegyzőnek nevezték ki. Tekintélyes és befolyásos főtisztviselő lett; a polgármester, a főbíró, a főkapitány és a tanácsnokok után a magisztrátus vezetője: részt kellett vennie minden tanács- és közgyűlésen, s a közgyűlési jegyzőkönyvet vezetnie; a tanács végzéseit leírni és expediálni; ünnepségeken, hivatalos megjelenéseken neki kellett beszédet mondania („a falu szája"); a közgyűléseken ő referált minden ügyről, de emellett előadója volt a személyzeti, a költségvetési és pénzügyeknek is. Házmán új hivatalának és személyes tekintélyének felhasználására is szükség lehetett a fiókegyesület megalapításakor és később, a mozgalom életben tartására is. Az elsőt illetően sikert könyvelhetett el: a fiókegyesület vezetésére megválasztott huszonöttagú választmányban foglalt helyet Buda város tanácsának hét hivatalnoka: a vezető tisztségek (polgármester, főbíró, városkapitány) kivételével mind a tanácsi, mind az ügyészi hivatal vezetői, így a tanácsi főjegyző (Házmán), helyettes jegyzője és aljegyzője, a város fő- és alügyésze, törvényszéki főjegyzője, valamint a város 1819-ben kinevezett egykori főügyésze. A budai védegyleti mozgalomban Az alakuló közgyűlésen, amelyen körülbelül százan jelentek meg, az országos egyesület mintájára a pénztárnokot és a két jegyzőt — egyet a magyar és egyet a német ajkú polgárok számára —, valamint a már említett huszonöttagú választmányt választották meg. A fiókegyesület fennállásának ideje alatt az Országos 117 A tisztújító közgyűlésen gróf Török Bálint helytartótanácsi tanácsos elnökölt. A közgyűlésre Schreibert hazahívták, mert neki — ha formális volt is — le kellett mondania. Házmán Pozsonyban maradt. BFL, Bvlt tisztújítási i. 1843. december 18-20.; PH 1843. december 21. 118 Országh S., 1898. 7. p. Országh 1898-ban a saját főjegyzőségére emlékezett vissza — 1864 —, amely még akkor is „az 1848 előtti alapon volt szervezve"; a szindikus/főjegyző esküjére: Bonis Gy., 1974. 44-46. p. 119 N. Czaga V., 1989. 5. p. 45