Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

I. rész - Tanulóévek és pályakezdés

Paul Hasman e városrészben zökkenőmentesen illeszkedhetett be a szőlőbirtokos gazdák közösségébe, s jóval könnyebben érvényesült közöttük, mint érvényesült volna akár a várbeli hivatalnokok, akár a vízivárosi kereskedők között. Tanulóévek és pályakezdés Paul Hasman előszülött fia, Ferenc, nagyatyja, az óbudai Franz Xaveríus után kapta nevét. 1820-ban, az újlaki katolikus elemi iskola

40 után a gimnázium négyéves grammatikai osztályát az esztergomi bencéseknél, az úgynevezett humán osztályokat pedig a nyitrai piaristák főgimnáziumában végezte el.

41 Feltehetően tudatos szülői elhatározás állt a választás mögött, hogy az alig tíz éves gyermeket az ország legjobb iskoláiba küldték. A hivatali pályára szánt legidősebb fiú, távol otthonától és a németajkú környezettől, magyarul is megtanult.

42 A pesti egyetem 40 A Vízivárosban, az Országúton és Újlakon 1788-tól ún. nemzeti tanodák (kétosztályos elemi iskolák) működtek: Bp. tört. III., 1975. 473. p. 41 OSZK Ért. 693. és OSZK Ért. 1471., Nyitrán a piaristák egyik legnagyobb gimnáziuma működött: Kosáry D., 1980. 483. p.; a testvérek közül még Károly iskoláztatására van adat, ő Budán járta ki az ún. grammatikai iskolát: BFL, Bvlt Budai kir. E. kat. Gimn. 51. sz. 42 Házmán Ferenc nyelvtudását először Walheim János, budai polgármester által 1849. január 3-án kiállított útlevél említi: MOL Regnic. It. Diaeta a. 1848-49., 18491137/d.; másodszor egy, a Kossuth-emigráció iratai között fennmaradt feljegyzés: „Házmán Ferenc képviselő, belügyi, majd külügyi osztályfőnök. M(agyar), N(émet), D(eák), Franc(ia), Ang(ol), Tót": MOL A Kossuth-emigráció i. 1849-66.; a XVIII. századtól már nem volt ritkaság, hogy a pesti (és budai) tisztviselők kéthárom nyelvet is beszéltek. A német és magyar mellett ez — Budán — a szerb, illetve a nagylétszámú szőlőmunkás foglalkoztatása miatt szlovák is lehetett. Házmán tehát otthon is, de később, Nyitrán is elsajátíthatta a szlovák — tót — nyelvet; a franciát egyetemi évei alatt, angolul pedig a törökországi emigrációban tanult meg, készülve az amerikai útra — de erről az útlevél — természetesen — 1849-ben még nem tesz említést: Schmall L., 1899. I. k. 322-324. p. Schmall csak a pesti tanácsnokok nyelvtudását említi, s innen idézi Kosa J., 1937. 244. p., de véleményem szerint alkalmazható Budára is; a pesti egyetem francia nyelvoktatására: Eckhart F., 1936. 322. p.; az angol nyelv tanulására: OSZK Levelestár, Házmán 20