Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

III. rész - A Deák-párti képviselő

Kerntier Ferenc tagja volt annak a Budai Polgári Társas Körnek, amely 1872ben alakult, s amely még ebben az évben új várospolitika szükségességét hirdette meg. Az egyesítés utáni években feltehetően számos — az egyesítésben csalódott — budai polgár is belépett a Társas Körbe, mert azt tapasztalták, hogy az inkább Pest fejlődésének kedvez s kevésbé előnyös Budának. A Kör tagja volt -— többek között — Andorffy Károly, Házmán ellenjelöltje az 1869-es választáson, Andaházy László városi tanácsnok, aki a városegyesítés leghevesebb ellenzői közzé tartozott Budán, s aki az egyesítést ellenző budaiak véleményét csatoltatta az egyesítést sürgető budai petíció mellé.

339 A Társas Kör 1876-ra, ha nem is az egész budai, de mindenesetre a vízivárosi „közélet egyik elsőrangú tényezőjévé vált", s „összeköttetéseinél fogva sikerült a budai részeken domináló szerepet kivívnia."

340 Ez a Társas Kör alakította meg a választások idejére a Kerntler-pártot. Az I. kerületben Pauler győzelméhez, ahogy korábban, most sem fért kétség: „Itt, a hivatalnokok székvárosában a választási mozgalmak még hírből sem ismeretesek. Ki van adva a parancs: Éljen Pauler, s kinek van bátorsága másra adni szavazatát. Pauler közfelkiáltással fog megválasztatni." —jósolta a Pesti Napló. Ezzel szemben a II. kerületben „élénk színezetet öltöttek a választások", barátok és ellenségek „egymás esélyeit latolgatják, fürkészik a közhangulatot. ... A választási küzdelem igen érdekes leend, mert mindkét jelöltnek pártja nagy." Házmán 1878. július 15-én megtartott képviselői beszámolójában határozottan elítélte az okkupációs külpolitikát: „Egy rokon népünk 500 éves uralma megszűnt, territóriuma széthullt és a martalékon osztoznak mohón.... Bosznia megszállása... nézetem szerint ránk nézve nemcsak káros, de veszélyes is." — Házmán ítéletét feltehetően nem az utólag érzett hála motiválta, hanem e katonai lépés kiszámíthatatlan következményeitől való félelme. A Pesti Napló értékelése szerint azonban Házmán beszámolója „kínlódás volt, de nem „beszámoló beszéd A jelenlévők nagy része ellenkező állásponton volt a mostani politikai állapotokat illetően, mint a képviselő úr", jóllehet Balásy Antal ismét „önfeláldozó hazafi"-ként emlegette őt, s a III. kerületi képviselőjelölt, Iván338 Bp., 1878. július 5.; PN 1878. július 14., július 21. 339 Gárdonyi A., 1913. 201-202. p. 340 Budai J., 1897. 4-6. p., 21. p. 341 PN 1878. július 15. 128