Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)
III. rész - A Deák-párti képviselő
vedni is tudott, szívemből üdvözlöm körünkben és felszólítom, legyen szíves előterjeszteni jelentését." Házmán megköszönte a bizalmat, majd kérte, miután a „jelenlévők nagy száma a magyar nyelvben nem eléggé jártas" (!), ezért előadását német nyelven tehesse meg." Beszámolójában leszögezte, hogy mindenben megfelelt választói elvárásának. Az 1868:XII. tc-t az államjogi viszonyok kiindulási alaptörvényének tekintette, mert ebben a „véletlen oly mentő hajót szolgáltatott a nemzetnek, melyen bátorsággal és kitartással, s eszellyel a biztos révbe" érhet. Az országgyűlésen, bár annak munkáját a „meddő közjogi szóharc bénította meg", mégis „sok történt, mire méltó megelégedéssel tekinthet vissza a hazafi." A törvényalkotó munkának pedig csak akkor van értelme, ha minél előbb eljutunk oda, „hogy a törvényeknek hódolunk, s hogy embertársaink jogait lelkiismeretesen tiszteljük", mert „annál hamarább fogunk azon visszás állapotból kibontakozni, melybe fájdalom, sok évi rossz kormányzat által sodortattunk." A választók — természetesen — elfogadták Házmán beszámolóját, sőt a következő, az 1872-75. évi országgyűlésre is jelölték, s ő a jelöltséget elfogadta, „Habár semmi más olyan tulajdonom nincs, amely engem a t. választóknak ajánlhatna, egy mégis van; ez az, hogy elveimhez szigorúan ragaszkodom,... hogy meggyőződésemet mindenkor nyíltan kimondom és nem félek sem a hatalomtól, sem a rágalomtól azon az úton, amelyet én egyenesnek tartok. Életem azok előtt nyílt könyv, kik generációmhoz tartoznak és... azon könyvben lehet minden; de azt az egyet nem fogja találni az ellenség sem, hogy én valaha akár a meggyőződésemet feláldoztam volna..." Rögtönzött programbeszédében a következő feladatokat jelölte meg: a közoktatási törvény átültetését a gyakorlatba, az állami adminisztráció egyszerűsítését. Végül kitért — ha burkoltan is — a Tiszával történt afférra is: tisztában van a pártfegyelem szükségességével, ennek ellenére „engem mégis mindig azon részen fognak önök találni, mely a népjog védelmét, a népjog terjesztését tűzi ki céljául.", mert „vannak... tárgyak és pillanatok, hol meggyőződéseinket még ily fegyelemnek sem szabad alárendelni és midőn így cselekszem, azt hiszem t. küldőimjóváhagyására számolhatok." 324 A beszédből kitűnik, Házmánt nagyon bánthatta, hogy meggyőződését egy alkalommal pártérdeknek áldozta fel. 324 PN 1872. május 12. 120
