Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

III. rész - A Deák-párti képviselő

A budai második kerület — a Víziváros, az Országút, Újlak (és 1873-tól Óbuda) — az 1869-es országgyűlésre „ritka közmegegyezéssel", viharos éljenzéssel és közfelkiáltással jelölte az „általánosan tisztelt polgármestert" képviselőnek, s csak annyit kötöttek ki, hogy az ,, 1867-i alkotmányt, mint bevégzett tényt elfogadván, Deák híveként lépjen a parlamentbe."

319 Aképviselőés választói között e kérdésben teljes nézetazonosság állott fenn. Az országgyűlésen a leghevesebb vita a „Törvényjavaslat a köztörvényhatóságok és községek rendezéséről" szóló törvénytervezet tárgyalásán bontakozott ki. A törvényjavaslat (1870:XLII. te.) a közép- és alsó fokú közigazgatás polgári átalakítását tűzte ki célul, de bevezette a már említett virilizmust és a kormány befolyását a megyékben a főispáni jogkör meghatározásával igyekezett kiterjeszteni. Mindkét törekvés heves ellenállást váltott ki mind az ellenzéki, mind a kormánypárti képviselők részéről. Házmán, aki a virilizmust — mint láttuk — a főváros esetében ideig-óráig elfogadhatónak tartotta, ettől függetlenül óvta a képviselőket ,,a virilis szavazatokban" megnyilvánuló „arisztokratikus szellem" érvényesülésétől." A saját meggyőződése és a pártfegyelem közötti konfliktust úgy oldotta fel, hogy — számos Deák-párti képviselőhöz hasonlóan — a törvény szavazásakor távolmaradt az országgyűléstől,

321 míg a jelenlévők kormányválságtól tartva, megszavazták. A törvény többi pontja azonban — véleménye szerint — lehetővé teszi a megyéknek is és a községeknek is a közigazgatást és belső dolgaik önálló intézését — s ez az elsőrendű feladatuk, nem pedig a kormány elleni politizálás. A köztörvényhatóságokról szóló törvényt egészítette ki a községek rendezéséről szóló (1871:XVIII. te), amely a törvényhatósági joggal nem rendelkező városokra, falvakra vonatkozott. A törvény lehetővé tette, hogy ezeken a településeken a földesúr a községi pótadó fizetése alól kivonja magát. Ennek igazságtalan voltára hívta fel — többek között — Házmán is a figyelmet: „T. Ház! Én érzem, mily nehéz annyi század után kibontakozni a feudális eszmékből; annyira azonban mégsem szabad összezavarni a jogfogalmakat, hogy a községben a különböző egyéniségekhez képest különböző kötelezettségek legyenek... Ha az állam jogfogalmát nem 319 A II. kerület 1860-1861-ben Balásy Antalt, 1865-1868-ban Ráth Pétert küldte képviselőnek a parlamentbe: Jakoby, 1918. 42^46. p. 320 Képv. N. 1871. március 29. 321. országos ülés. 321 Magyaro. tört. 1848-1890., 2. k., 1979. 841-842. p. 117