Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)
III. rész - Az utolsó budai polgármester
„sokféle irányban megkezdett üdvös, s hathatós működését folytathassa" — nem mentette fel a polgármesteri teendők alól, hanem „egyhangúlag" elhatározta, miszerint „csak a currens és kevésbé fontos ügyek vezetése bízatván a polgármesteri helyettesre, a város főbb és lényegesebb ügyeinek vezetése, valamint főleg a pénztárak igazgatása hetenkint 1 tanácsülésnek megtartása mellett" az ő elnökletével, „kizárólag Házmán Ferenc polgármester úrnak tartassák fenn." Ilyenképpen elszakadva, de a város pénzügyeinek irányításától meg nem szabadulva, azon felismerés birtokában, hogy Buda anyagi helyzetén csak a városegyesítés segíthet, elsődleges feladatának tekintette a város gazdálkodásának rendbetételét a nagy cél érdekében. S valóban, 1873. november 6-án, amikor az utolsó budai közgyűlésen a leköszönő tisztikar nevében elbúcsúzott, a lefolyt évek egyetlen pozitívumaként emelte ki, hogy sikerült Buda városát a kétségbeejtő vagyoni állapotból kivezetni — ami ugyan az egyesítést ellenző városvezetőket korántsem elégítette ki; de az 1859-es nycreménykölcsön-adósságból már alig egyhatod volt hátra, s az ő polgármestersége alatt felvett kölcsön felél is visszafizette a város. A rábízott és az általa is vállalt feladatot tehát — a körülményekhez képest — teljesítette. Látványos fejlődésen Buda az ő vezetése alatt sem ment, nem mehetett keresztül és a budai magisztrátus majd kétszázévcs, patriarchiális működésén sem változtatott. Az előbbihez a városnak még az egyesítés után is évtizedekre volt szüksége; az utóbbiban pedig feltehetően megakadályozta őt az a felfogása is, melyet így fogalmazott meg hazatérését bejelentő levelében: „Mint barát kívánok köztetek élni, barátok között. Különbözni fognak gyakran a becsületes vélemények, de mi azokat tisztelni fogjuk kölcsönösen, s a többség nézete szerint cselekedni." 3 Ezt a 48-as eszmékből is fakadó, Amerikában valódi demokráciát tanuló magatartást itthon sokan a gyengeség, az erclytelenség jelének vélték: Budán is létezett már ugyanis egy türelmetlenebbül és a budai érdekeket a maga módján értelmező és képviselő — korát tekintve pedig nála jóval fiatalabb — politizáló réteg, amely nem volt elégedett Házmán vezetési módszerével, politikájával sem 298 BFL, Bvlt Közgyűlési jkv. 1869. április 1.; a helyettesítéssel Petrovics Szilárd tanácsnokot bízták meg: Wildner, 91/4 29. p. 299 Schmall L., A budai városháza, 134. p., 145. p. 300 L. 281. sz. jelzetet. 111
