Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

III. rész - Az utolsó budai polgármester

lomteljesen, hogy így nehéz feladásunkat lassan talán, de biztosan megoldhassuk."

288 A beszéd elhangzása után Áldásy Antal főbírótól átvette a város kulcsait és pecsétjét. Az utolsó budai polgármester Házmán zilált anyagi körülményeket talált szülővárosában. Buda az ötvenes évek folyamán gazdaságilag olyan mélypontra jutott, hogy 1859-ben kétmillió forint értékű nyereménykölcsön kibocsátásának engedélyezéséért folyamodott a pénzügyminisztériumhoz.

289 A „szerencsétlen kölcsönt" — ahogy Házmán nevezte később, s amely évekre terhelte súlyosan a költségvetést — a város három évi tárgyalás után kapta meg egy bécsi bankháztól. A rendkívül alacsony bevételek csupán 1855-ben, majd 1857-ben lépték túl a félmillió forintot,

291 s a költségvetés a kiegyezés előtti évben sem alakult rózsásan. A városi kiadások egyharmadára, 134.130 forintra nem volt fedezet, így a város ötvenezer forintos államsegélyt kért és 40%-os községi pótadót vetett ki. A kiegyezés évében a hiány — feltehetően a koronázási ünnepségek költségeivel kiegészülve — majdnem húszezer forinttal nőtt, ami nem is olyan sok, ha meggondoljuk, hogy Buda fő-, sőt koronázóváros volt. A város tehát újabb államsegélyért folyamodott és ismét kivetette a községi pótadót.

292 A feladatokkal hamar tisztába jövő polgármesternek arra is rá kellett döbbennie, hogy semmire sincs pénz, a város adóssága viszont tetemes. Intézkedett tehát a városi kövezetvám felemeléséről, a város területén működő kő- és homokbányák városi kézbevételéről, Buda város pénzügyi viszonyait azonban ő is csak újabb kölcsön felvételével tudta rendezni."' Pedig a város „miképpeni szépítésére" tervei 288 L. 286. sz. jelzetet. 289 Buda sz. kir. főváros 1859. évi nyereménykölcsöne, 1943. 146-1168. p. 290 Bp. tört. IV., 1978. 131-132. p. 291 Bp. tört. IV., 1978. 133. p. 292 A hiány 1867-ben 152.423 forint volt. MOL B, ált. i. 1867-1292. sz. 107