Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

III. rész - A hazatérés

figyelembe véve, időbe tellett; másrészt meg is kellett szervezniük, hogy megválasztása biztos legyen. E célt szolgálhatta a márciusban szervezett népgyűlés, amelyről a Fővárosi Lapok is hírt adott. A politikai közhangulat az alkotmányosság helyreállításával, a felelős magyar minisztérium kinevezésével nekik kedvezett. A 48-as menekültek folyamatos hazatérése körüli hangulatból, a koronázásra készülődésből Buda is méltóképpen ki akarta venni a részét, hiszen a városnak is van — nem is akármilyen — 48-as hőse! Ugyanakkor Házmánnak — bármennyire hangoztatta, hogy nehéz szívvel távozik Amerikából, az ott teremtett szerény, de bizonytalan egzisztenciánál — fényesebb állást és biztosabb megélhetést jelentett szülővárosa vezető állására hazatérni, s ezáltal annak első emberévé lenni. A május 21-i választást levezénylő Hunfalvy János elnök a polgármester távolléte miatt az elnöki széket „Áldásy Antal főbírónak, mint részint állásánál, részint a választási sorrendnél fogva legidősebb tan ácsbélinek" adta át. Három nap múlva, május 24-én a szakbizottmányok tagjainak és elnökeinek megválasztására került sor, s a jegyzőkönyvből kiderül, hogy a még távollevő polgármester a pénzügyi, az alapítványi, a sorsolási, a számvevőség-adóhivatal- és pénztárakat rendező, valamint a fegyelmi bizottmány elnöke lett.

279 Lehet, hogy Házmán jelezte, mily területeket akar a kezében tartani a városigazgatásból és - gazdálkodásból, de az is lehet, hogy a budai magisztrátus jelezte ezzel, mily területeken tartják fontosnak ők a polgármester közvetlen irányítását. A polgárok elvárását pedig a Pesti Napló fogalmazta meg: ez pedig az, hogy a várost emelje ki „azon tespedésből, melyben évtizedek óta nyomorog", nyissa meg előtte ,,a XIX. század fő tényezői, az ipar és kereskedés anyagi jólétet árasztó csatornáit", mely úton a várost ,,a gazdagság és az ezzel karöltve járó fény- és dísznek a fővárosi névhez méltó polcára emeli." A tisztújító közgyűlés Házmán Ráth Péterhez, a város 1865-67-es országgyűlési képviselőjéhez intézett levelének felolvasásával zárult: ,,A becses felszólítási ív kezemhez jutott... Sokaknak neve hiányzik ott, kikre barátilag emlékezem, és vannak sokan, kik csak akkor serdültek fel gondtalanul. Társaink közül sokan hunytak el rideg számkivetésben ... Reám nézve a sors kedvezőbb volt; engedte nemcsak 278 BFL, Bvlt Közgyűlési jkv. 1867. május 21. 279 BFL, Bvlt Közgyűlési jkv. 1867. május 24. 280 PN 1867. május 22. 102