Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

alapját jelentő adóbevételek növelésére is. A főváros fejlesztéséről szóló javaslatot a kormány még a nyár folyamán benyújtotta a parlamentnek, itt azonban szembe találta magát a decemberi törvényhatósági választások után csak méginkább felfokozott főváros-ellenes hangulattal a Függetlenségi Párt soraiban. A parlamenti többség és a közgyűlési ellenzék támadásainak vezérmotívuma azonos volt: az új „törzsfőnök", Vázsonyi segítségével átmentett klikkek panamái juttatták a tönk szélére a főváros gazdálkodását és igazgatását, ahol mindent átsző a korrupció, ezért a főváros anyagi megsegítésének előfeltétele a fővárosi törvény novelláris módosítása a választójogi cenzus és a virilizmus eltörlésével, az összeférhetetlenség szigorú szabályozásával. Ezt egyébként a fővárosi függetlenségi párti körök még a decemberi választások előtt és azt követően is számos alkalommal követelték Andrássytól, vereségüket a reform elmaradásának tulajdonították. Andrássy ezt arra hivatkozva hárította el, hogy a belügyminisztériumot teljesen lefoglalják a választójogi törvény munkálatai. Ebben bírta a vele időközben igen jó személyes viszonyt kialakító Vázsonyi egyetértését, aki a fővárosi választójog reformját ugyancsak az általa sürgetett országos választójogi reformmal összekötve tartotta szükségesnek. Vázsonyi és a törzsfőnökök együttműködése nem nélkülözte a némileg bizarr helyzeteket. A régi és az új közgyűlési többség politikáját összemosó ellenzéki támadásokkal szemben Vázsonyi folyamatosan annak hangoztatására kényszerült, hogy újdonsült párthívei tetteiért a párt csak megalakulásának pillanatától kezdve lehet erkölcsileg felelős. Közben szembe kellett helyezkednie azzal az érveléssel is, miszerint a főváros nem méltó a támogatásra, mert a közgyűlés összetétele, noha eltérő felállásban, szinte teljesen megfelel a korábbinak. Közben egyre több jel mutatott arra, hogy az eltérő törekvések összebékítése csak ideiglenes lehet, és a törzsfőnökök csak átmenetileg, taktikai okokból fogadták el Vázsonyiék programját. Az ellentétek először a gázművek községesítésének kérdésében kerültek felszínre, mivel a fővárosnak a szerződés értelmében 1908-ban döntenie kellett arról, hogy élni kíván-e a gáztársasággal szembeni megváltási jogával. Ez az állásfoglalás egyben meghatározó jelentőségű volt Bárczyék terveinek további sorsa szempontjából. 1907 folyamán a megváltás hívcinek tábora mellett erőteljesen szervezkedett a gázgyári érdekeltség is, különös súlyt helyezve a törvényhatósági bizottság befolyásos tagjainak megnyerésére. Egyebek között jól dotált igazgatósági tagsághoz juttatták Heltait és Kollár Lajost, de a háttérben minden valószínűség szerint komoly vesztegetési pénzek is forogtak. ' Ezt a helyzetet a Függetlenségi Párt mesz77