Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 4. Bárczy polgármesterré választása és az egyesített községi párt megalakulása

ugyan már alaposan megkopott. Ezt mutatta a nyári erzsébetvárosi pótválasztás eredménye is, ahol az Ehrlichék által menedzselt Eötvös Károly legyőzte a tavaszi nyertest, Barabás Bélát. Vázsonyinak a nemzeti ellenállás idején megszerzett presztízse, éppen a koalíciótól való eltávolodása miatt, töretlen maradt. A törzsfőnököknek éppen erre a presztízsre és vonzó programra volt szükségük ahhoz, hogy biztosítsák politikai túlélésüket. A demokratákkal és a függetlenségiekkel egyszerre vívott kétfrontos harcot nem kockáztathattak meg. Vázsonyi számára az egykori ellenfelekkel való fúzió a pillanatnyi erőnyereségen kívül veszélyeket is rejtett magában. Az ő esetében a motivációt az egykorú és a későbbi elemzések is többnyire Polónyi fővárosi hatalomátvételétől, és ezzel együtt egy konzervatív-antiszemita vonal felülkerekedésétől való félelemben jelölik meg. " Ez a magyarázat találó a polgármesterválasztás érdekében létrejött szövetségre nézve, ősszel azonban már más motívumok hatottak. Ekkorra világosan kiderült, hogy a kormány Budapest-politikáját minden hangoskodása ellenére sem Polónyi, hanem Wekerle és Andrássy szabja meg, az ő személyükben pedig Bárczy bírja azt a kormányzati hátvédet, amire reformpolitikájának végrehajtásához szüksége van. Kiderült azonban az is, hogy a jövőben erős polgármesteri kormányzás fog érvényesülni, és Bárczy sajátos „programmenedzselési" technikája a közgyűlés szerepét az addigi helyzethez képest háttérbe szorítja. Vázsonyi tehát úgy látta, hogy elképzeléseit elsősorban a polgármesterhez fűződő személyes jóviszonya révén kell érvényesítnie, aminek csak nyomatékot ad, ha a közgyűlés többségi pártjának vezéreként léphet fel. Bárczy mellett a törzsfőnökök akarata nem lesz meghatározójelentőségű, és ha formálisan elfogadják a Vázsonyi és Bárczy által közösen vallott programot, az csak korlátozza mozgásterüket a végrehajtással szembeni fellépésben. Ezért vélekedett úgy, hogy különösebb kockázat nélkül élhet a törzsfőnökök ajánlatával, hogy neve és népszerűsége fejében a rendelkezésére bocsátják némiképp megtépázott, de kétségkívül működőképes, kipróbált választási apparátusaikat. Ellenkező esetben ő is kétfrontos harcra kényszerül a 67-es beállítottságú régi klikkek, illetve a függetlenségiek ellenében, és ismét csak a VI. kerületben lettek volna győzelmi kilátásai. 132 A fővárosi községi pártalakulás és a gazdasági érdekek. In: Huszadik Század, 1908. IV. sz. 389-394; Harrer, 1968. 96-97.; Szőcs, 1977. 156. 74