Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 4. Bárczy polgármesterré választása és az egyesített községi párt megalakulása

E tábor erejéből annyi kitellett, hogy az 1905. évi költségvetés vitájában — mindössze 80 városatya jelenlétében — megszavazzák Baracs Marcellnek a fővárosi törvény revízióját a virilizmus és a cenzusos választójog kártételeire hivatkozva követelő felirati javaslatát. Ez azonban a közgyűlési többség érdektelensége, szervezetlensége, nem pedig politikájának érdemi megváltozása miatt következhetett be.

108 A várospolitika erőviszonyaiban gyors és látványos átrendeződésre tehát nemigen lehetett számítani, enélkül viszont csekély remény mutatkozott a városfejlesztés lendületének tartós megtörésével fenyegető pénzügyi krízis meghaladására. Az ugyanis nem egyszerűen a dekonjunktúra következménye volt, hanem szorosan összefüggött a szolgáltató, a társadalom viszonyaiba aktívan beavatkozó városigazgatásra való áttérés vontatottságával. Ahogy a községpolitikai ellenzék törekvéseiben az új típusú városigazgatásra való áttérés és a politikai reform, a társadalom részvételi lehetőségeinek kiszélesítése egymással elválaszthatatlan kapcsolatban állt, a hagyományos struktúra megmerevedése viszont az ellenérdekelt köröknek biztosított döntő befolyást. 4. Bárczy polgármesterré választása és az egyesített községi párt megalakulása Az 1905 januári parlamenti választásokon az évtizedek óta kormányzó Szabadelvű Párt vereséget szenvedett, a győztes (igen heterogén) pártszövetséget azonban az uralkodó nem volt hajlandó a dualista szerkezet alapelemeit is érintő közjogi programja alapján kormányra engedni. A kinevezett parlamenten kívüli kormánynyal szemben kibontakozott a törvényhatóságok „nemzeti ellenállása", aminek során megtagadták az országgyűlésileg meg nem szavazott adóknak és újoncoknak lenzéki csoportok együttesen 12-15%-át tették ki a törvényhatósági bizottságnak. Ez a szám magában foglalja a Saskörhöz tartozó városatyákat is, akik országos politikai viszonylatban ellenzékiek voltak, de speciálisan városi programmal nem rendelkeztek, hanem a többi kerületi csoportosulással együttműködve alkalmi szövetkezések és paktumok révén lavíroztak. Szervezett várospolitikai ellenzéknek csak a demokratákat és az I. kerületieket tekinthetjük, akik együttes létszáma —- a ciklus közbeni változásokat is figyelembe véve — 30-35 fő között mozgott. 108 FK. 1904. december 16. 109 Ennek részletes kifejtését Id. a III. fejezetben! 64