Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 2. Képviselet és bürokrácia
gazdasági érdekcsoportokhoz, illetve a jövedelmező városi közszolgáltatásokat a fővárossal kötött szerződések alapján busás haszonnal ellátó — természetesen ugyancsak a nagybankok érdekkörébe tartozó — vállalatokhoz. Elsősorban e körből kerültek ki a nagyburzsoáziának a bizottságban személyesen ekkor már nem túlságosan nagy számban helyet foglaló képviselői. A tőke képviselőinek számszerűen jelentősebb része önálló ipari, kereskedelmi középvállalatok tulajdonosaiból verbuválódott, de közülük is számosan voltak érdekeltek bankokban vagy más részvénytársasági jellegű vállalkozásokban. Politikailag a közgyűlés elsöprő többsége hagyományosan a kormányzó Szabadelvű Párt mögött állt. A Belváros törvényhatósági bizottsági helyeit nagyrészt a függetlenségi párti Saskör birtokolta, és állandó harcot vívott a helyi szabadelvű klubokkal a kerületi vezető szerep megőrzéséért. Élén Polónyi Géza, az egyik legaktívabb függetlenségi párti képviselő, az obstrukció egyik fenegyereke állt, aki a függetlenségi politika újkonzervativizmusba hajló, antiszemitizmussal is mindinkább feltöltődő változatának jellegzetes képviselője volt. A várospolitika irányításában azonban szorosan együttműködött a többi nagy kerület kormánypárti, szolidan óliberális és szilárdan 67-es beállítottságú vezető csoportjaival. Ez az együttműködés nem elsősorban a konkrét ügyek feltétlenül közös egyetértésben történő eldöntését jelentette, hanem a kialakult döntéshozatali szisztéma fenntartásában való közös érdekeltséget, az annak megbontását célzó kísérletekkel szembeni szorosan összehangolt fellépést. Ennek keretét az említett negyvenötös választmány biztosította. Elnöki tisztét a Saskörhöz tartozó Kléh István udvari tanácsos, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár elnöke töltötte be. A választmány informális szervezet volt, de alapszabállyal és pontosan körvonalazott jogosítványokkal bírt. A virilista városatyák jelölésén túl feladata volt, hogy a közgyűlés által választás útján betöltendő posztokra egy-egy jelöltet állítson, ami általában biztos megválasztást jelentett. A 400 városatyából a közgyűlési munkában mintegy 40-50 vett részt aktívan. A fontosabb szavazásokra a törzsfőnökök megszervezték párthíveiket, de 150-200-nál több szavazatot ilyenkor is ritkán adtak le. A szilárd szavazási fegyelem és mozgósíthatóság azonban csak a kérdések meghatározott körénél érvényesült: országos politikai állásfoglalások, személyi ügyek és többé-kevésbé a magánvállalatokkal kötött szerződések eseteiben. Egyébként a döntések esetleges, kiszámíthatatlan alakulása volt jellem49 Szőcs, 1977. 16. skk. 32