Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

V. Községi szocializmus?

A budapesti városreformerek szociális intervencionizmus iránti elkötelezettsége elméleti tájékozódásuk mellett a város akut problémáiból táplálkozott. A beavatkozó városigazgatás kibontakozásához a legalapvetőbb indíttatást kezdettől fogva a nagy városi összetömörülés által kiváltott közegészségügyi és morális kockázatok halmozott jelenléte adta. Hogy pusztán az egészségrendészeti feladatkör követelményeit végiggondolva aránylag milyen messzire el lehetett rugaszkodni a klasszikus liberális doktrínáktól, annak jellegzetes példáját nyújta Mutsenbacher Béla orvos, aki 1882-ben megjelent röpiratában a pincelakásokban élők ijesztően magas halandóságát teszi szóvá, és ezek felszámolását nélkülözhetetlennek minősíti. Megoldási javaslatai között pedig nem csupán az adminisztratív lakásfelügyelet megerősítése szerepel, hanem leszögezi azt is, hogy a kiürítendő lakások pótlásának ügyét „ a főváros hatóságának kellene kezébe venni." Ajánlja, hogy a főváros a tulajdonában levő üres telkekből engedjen át kedvezményesen olyan vállalkozóknak, akik olcsó kislakások építésére hajlandók, eszközöljön ki számukra kedvezményes hitelt, adókedvezményt, ennek fejében viszont a hatóság szabja meg a lakások árát.

493 (Emlékezhetünk: hasonló irányú, bár kevésbé „radikális" javaslatok még egy-másfél évtizeddel később is elfogadhatatlannak bizonyultak.) Ugyanez a gondolat foglalkoztatta kollégáját, Kresz Gézát is, aki 1886-ban a kolera megelőzése ügyében intézett beadványt a tanácshoz. A legfontosabb eszköznek ő is munkáslakások építését tartotta, és a vállalkozókat akár ingyenes telekjuttatással is kész lett volna erre ösztönözni, lakbérmaximum megszabása mellett. Amikor a városvezetés 1906 után már nemcsak higiéniai kockázatokkal, hanem a „lakók forradalmának" ijesztő jelenségeivel is szembe találta magát, a fejlett nyugat-európai centrum általuk figyelemmel kísért társadalompolitikai és várospolitikai fejleményei egyértelműen a hagyományos liberalizmus meghaladottá válásáról tanúskodtak. Ha több ezres nagyságrendű kommunális lakásépítésre nem is hozhattak közeli példát, a termelés zavartalan menetéhez és a környezet általános válságának elhárításához szükséges mértékű hatósági beavatkozáson túlmenő, az egyes egyén, városlakó létviszonyaiért is felelősséget vállaló, gondoskodó állami és városigazgatás kezdett a gyakorlatban polgáijogot nyerni. Bárczy és agytrösztje azt a célt tűzte ki, hogy az e téren megmutatkozó lemaradást néhány év alatt be493 Mutsenbacher, 1882. 12-13. 494 BFL IV.14()9.b. 5613/1886. 257