Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

V. Községi szocializmus?

mezte ezt az irányvonalat: „A bécsi példán megtanultam, hogy ha a nagytőke vál­lalkozásait nem szorítjuk ki a városházáról liberális alapon, ez a roham előbb-utóbb reakciós alapon fog bekövetkezni." Az itteni politikai erőviszonyok mellett azon­ban a községi szocializmus fogalma nem volt szalonképes. Ezért Bárczy és mun­katársai hivatalos és félhivatalos megnyilatkozásaikban nem is éltek vele, de az irányzat szócsövének tekinthető 4 Városi Szemlében is inkább csak sporadikusan fordul elő. Sőt, a városigazgatás orientációjában bekövetkezett lényegi váltás hang­súlyozásától is feltűnően tartózkodtak. Ha az előző évtized várospolitikájával szembeni különbséget akarták kifejezni, akkor a ,,tespedés" időszakát felváltó „lázas alkotó tevékenységről" beszéltek. A bécsi szituáció maga is inkább kivételes abban a tekintetben, hogy a város­igazgatás funkcióváltása éles politikai cezúrától kísérve, látványos hatalomváltás mellett ment végbe. A folyamat motorja a német nagyvárosokban legtöbb helyen az 1860-1870-es évektől kiterebélyesedő hivatásos városigazgatási bürokrácia és a vele szakmai- társadalmi szervezetek közvetítésével szorosan együttműködő, a társadalmi kérdések iránt hivatásánál fogva is érdeklődő új típusú szakértelmiség volt. A városmenedzselés a század végére külön szakmává vált, az 1880-as évek­től rendszeressé váló nemzetközi közegészségügyi, lakásügyi, útügyi, szociálpoli­tikai stb. kongresszusok, a szakfolyóiratok pedig országhatárokon átnyúlva is megszilárdították e réteg kapcsolatait és szakmai identitását. Ebben osztozott a budapesti városigazgatás szakembergárdájának élvonala, melynek tagjai, egyebek között a főváros által finanszírozott tanulmányutak révén is, széles nemzetközi látókörrel rendelkeztek, jól ismerték a világ más tájainak városaiban kialakult meg­oldásokat. Amikor az 1906-os különleges politikai helyzetet kihasználva liberális demokrata beállítottságú, társadalomreformeri elhivatottságú csoport foglalta el a városi adminisztráció kulcspozícióit, ennek a szakembergárdának a tevékenysége számára tudott viszonylag széles autonóm mozgásteret biztosítani mind a közgyű­lés uraival, mind a központi állami bürokráciával szemben. 489 id. Melinz-Zimmermann, 1994. 47. 490 Egyenlőség 1923. szeptember 1. 491 Muyzenberg, 1993. 492 Reulecke, 1989. 138-145. 256

Next

/
Thumbnails
Contents