Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 4. Szociálpolitika és kultúra

munkavállalás és a kötelező balesetbiztosítás hatálya alá tartozás — igen széles tömegeket zártak ki az akcióból. Annak hatókörét szándékoltan azokra a munkásrétegekre korlátozták, akik a válság előtt viszonylag stabil egzisztenciával rendelkeztek, és a tartós munkanélküliség ezt rendítette meg. Ferenczi pontosan jellemezte a segély jellegét: ,,Itt az alamizsnaosztogatásnak egy megkülönböztetett célszerű formájáról van szó, amely megakadályozni kívánja azt, hogy a tisztes munkanélküliek a szegénysegélyezést vegyék igénybe vagy végső nyomorba süllyedjenek...". A feltételek között az is szerepelt, hogy előnyben részesül az, aki más forrásból nem kap segélyt, ami kedvezőtlenül érintette a szakszervezet által is segített szervezett munkásokat. így ebből a körből is a vártnál kevesebb jelentkező akadt, amihez hozzájárult, hogy a szakszervezetek a lebonyolítás módjával sem értettek egyet, és maguknak kívántak döntő befolyást a pénz elosztásánál. Végül mintegy 2000 jelentkező kérelmét bírálták el, és közülük alig 1500-at találtak jogosultnak. Ok 2-6 heti időtartamra kaptak a családi helyzettől függően heti 3-8 korona segélyt. Az eredetileg nagyon kevésnek hitt 50 000 koronából 10 000 korona még meg is maradt, „...sokszerű nyomor jelentkezett a segélyezés hírére, amely semmi összefüggésben nem volt a pregnáns szociálpolitikai értelemben vett munkanélküliséggel és egész sivárságában feltárván a magyar szociálpolitikai intézmények hiányait, a folyamodók nagyszámú elutasítását tette szükségessé." — számolt be Ferenczi.

4 Az akciót a következő télen sokkal súlyosabb helyzetben — immár 40 000, jelentős részben tartós munkanélkülivel számolva — megismételték. Ezúttal a kormány is rendelkezésre bocsátott 100 000 koronát, így a tavaszról megmaradt 10 000 koronával együtt összesen 150 000 koronát lehetett elosztani. A feltételeken ennek ellenére sem lazítottak, mivel ,,a szabályzat egyetlen pontjának törlése is oly nagy munkanélküli tömegeket juttathat segélyigényhez, hogy már az első egy-két héten kimerül a megszavazandó hitelösszeg... A pénzsegélyzés csak arra jó, hogy a téli munkanélküliség legkeményebb hetein átsegítse a minden egyéb támogatástól ment munkanélkülieket ... 40 000 munkanélkülinek átlagosan heti 6 K segéllyel való támogatása már hat heti segélyezési tartam alatt is közel másfél millió K-t igényelne. — állapította meg az ügyosztály."

4 469 FK. 1913. március 14. 736. 470 Ferenczi 1913/b. 531. 247